Aranyköpések

Just Zoé Things

Eme rész kedves barátnőmről fog szólni, aki igazán nem a szavak embere.

De komolyan.

Zoé állandóan játszik valamivel, legyen az szünet vagy tanóra. Tele van a telefonja mindenféle játékkal, és múltkor is figyelmes lettem rá, hogy valami olyasmivel bíbelődik, amihez még nem volt szerencsém.

- Mit játszol?

- Ja, ez ilyen játék.

Köszönjük, Zoé!

- 

Egyik nap nagyon szép idő volt kint, de tipikusan az, amit bentről nagyon jó nézni a melegből, mert hiába süt kinn a nap hét ágra, kilépsz egy percre és jégheggyé fagysz. Meg is jegyeztem ezt Zoénak, mivel szokásom órákon kifelé nézve az ablakon ábrándozni.

- Olyan szép idő van kint, mintha már tavasz lenne.

- De én érzem, hogy nem van kint az.

Aaaaazigen!

-

Tudni kell rólam, hogy mindent kb. öt évre előre megtervezek, és imádok kiöltözni. Na nem a suliba húzok fel kisestélyit - nyilván -, csak szeretek olyan helyre menni, ahova szépen fel lehet öltözni (p.: Nemzeti Színház). Zoé viszont. . . Hát nem igazán. Nem látsz rajta mást, csak feketét (most lett egy kék farmerja - le is esett az állam!), arról meg, hogy szoknyát vegyen fel? Hallani sem akar. Ezen a napon épp a szalagavatónkról áradoztam Zoénak.

- Annyira várom már! Valami óriási ruhát szeretnék, iszonyú szépet, már el is kezdtem őket nézegetni. De ha nem táncolhatok, kiverem a hisztit. Nem azért szenvedem végig itt ezt a négy évet, hogy ne táncolhassak a saját szalagavatómon. Akkor el sem megyek, úgy nem ér semmit az egész. De nem tudom, kivel fogok tudni, nem lesz párom.

- Én is tökre várom.

- Mi? Te is szeretnél táncolni?

- Aha.

- És fel fogsz húzni egy báli ruhát?

- Hátőőő. . . Nem lehetnék inkább fiú?

- Te hülye vagy.

- Miért? Nekem sincs párom, neked sincs. Legalább megoldanánk a helyzetet: én leszek a fiú, és táncolok veled.