Az ex-férjem kis öcse!

•2.fejezet•

2018.02.03

Lassan ki nyitottam a szememet nagyon elmosódottan láttam mindent. Majd lassan ki tisztult a kép vajon álmodtam? Várjunk ez a régi szobám? Hogy kerültem ide? Majd a telefonom után nyúltam, hogy megnézem a dátumot és mikor rá pillantottam nem hittem a szememnek.

-MI A FASZ! Kiáltottam el magam. 2018-at írunk? Ez, hogy lehetséges hisz meghaltam! Majd a tükör elé sietem és a régi magamat láttam ott, megint váll feletti barna hajamat volt és arany színű szemem, ami még mindig ugyan úgy ragyogót.

Egy dologgal ellentétbe a kulcscsontomon egy dátum volt 2037.08.06 pontosabban a fiam esküvőjének a napja és egyben a halálom-é is. Elszomorodtam mert tudtam, ha visszatértem a múltba ő nem lesz itt, hogy megvigasztaljon egy könnycsepp gördült le az arcomon.

-Nővérkém meg vagy? Jött be Carlos a kis öcsém aki csak apáról testvérem. Néztem őt fura volt, hogy nem az a 26 éves fiatal és sikeres váltakozó ál előttem.

-Nővérkém meghaltál? Nézet értetlenül, hogy mért nem szólok egy szót se.

-Á bocsi csak elkalandoztam! Feleltem.

-Jó, ha befejezted gyere le reggelizni!

-oké! Majd megfordult és ki ment elkezdtem készülődni eldöntöttem magamba, hogy új életet kezdek és tönkre teszem azok életét, akik az enyémmel is azt tették.

Miután kész lettem le indultam reggelizni jó érzés volt újra itt lenni, de egyben fájdalmas is. Leültem a szokásos helyemre és elkezdtem el fogyasztani a reggelimet.

-Ma hányra érsz haza? Kérdezte az apukám tényleg megint iskolába kell járnom.

-Olyan 3 óra körül miért? Kérdeztem rá egyből.

-Mert rendeztem neked egy vacsorát Eden Cooperrel szeretném, ha el mennél te vagy az egyetlen, akire hallgat beszélj a fejével jó?

-Rendben! Régen egy biztos nemet válaszoltam volna rá, de most más irányt vett az életem hadd meséljek Edenről egy kicsit.

Eden Cooper az ex férjem öcse. Nagyon törpe és csúnya is volt, de a lelke szép. Olyan 168 cm én meg 170 azért hívtam régen mindig törpének. A szeme volt egyedül szép külsőleg az a gyönyörű smaragd zöld szeme, haja szén fekete, fogszabályzós is meg tiszta pattanás is szegény.

Ja gondolom nem ez érdekel titeket, hanem az mért csak rám hallgat igazából már 19 éve nem láttam a bátya és az én bejelenésem után, hogy össze házasodunk azután bejelentette, hogy elmegy.

Nem is búcsúzót el tőle csak egy levelet hagyott, amibe leírta, hogy a világ összes kincsénél is jobban szeretet engem más szóval szerelmet valót nekem levélben, amit kidobtam mert elég gonosz voltam régen, de már bánom nagyon ezen a napon nem mentem el a találkozóra régen mert a bátyával találkoztam igazából ez az a nap mikor a fiam megfogant.

Na térjünk is vissza a jelenbe. Már elindultam az iskola fele az autómmal beálltam a parkolóba és elindultam az iskola bejáratához és ott ált ő Terry Cooper az életem tönkre tevője megtorpantam mikor meg láttam kedvem lett volna oda menni jól pofán verni és ki osztani.

Majd felé nézet és elkezdet mosolyogni és integetni nekem a szívem össze szorult, de úgy csináltam mintha semmi se lenne és egy mosolyt erőltetem az arcomra és oda sétáltam hozzá. Most meg kérdezheti bárki, hogy-hogyan tudtam én ehhez hozzá menni elmondom:

-183 cm magas

-sportos alkat

-Sármos arc

-Kék szem és szén fekete haj, ami mindig össze vissza ált.

Még mindig jó képű úgy pofán tudnám vágni.

-Mi újság szerelmem? Nyomot egy puszit az arcomra hánynom kell tőle esküszöm.

-Semmi drágám és veled? Kérdeztem vissza.

-Semmi különös. Majd mellénk toppant Lizett az állítólagos legjobb barátnőm.

-Szióka! Köszönt nekünk amire Terry rögtön mosolyogva válaszolt ennyire vak, hogy lehetem régen?

-Ha megbocsátotok órára kell mennem. Mondtam és elindultam.

-Hé, baba azért ma este áll a 7 óra ugye? Kiabált utánam Terry.

-Ja persze! Válaszoltam meg fordulva és egy perverz mosolyt láttam az arcán úgy se fogok elmenni a találkozóra mert Eden el találkozom.

Egész nap kerültem Terryt és Lizettet nem voltam rájuk kíváncsi. Egész álló nap Eden kerestem mire eszembe jutót, hogy régen mindig a könyvtárba gubbasztót a szünetekbe és mindig ugyan az a romantikus könyvet olvasta, amit mindig szégyellt mert csúfolták érte és régen én is ezt tetem.

Ezért a könyvtárba kezdtem el keresni, amit beléptem meg is találtam ott ült mindig úgy az-az asztalnál örültem neki. Ezért oda is sétáltam hozzá.

-Szia Eden! Köszöntem rá. Egy nagy mosollyal az arcomon.

-Most melyik házidat csináljam meg? Kérdezett rá egyből.

-Most nem ezért jöttem! Válaszoltam.

-Akkor mit akarsz? Még mindig rám se nézet csak meg igazította a szemüvegjét.

-Csak ide leülni. Mutattam a mellette lévő székre.

-Felölem aztán, csak ne zavarj! Mondta.

Én pedig leültem mellé és elkezdem nézni őt majd éreztem, hogy el álmosodom ezért rá hajtottam a fejemet az asztalra és behunytam a szemem. Majd egy kéz érintést éreztem a hajamon meg simogatta azt.

Kellemes érzés majd megszólalt a csengő mire hirtelen felnéztem ő meg elhúzta a kezét gyorsan majd összeszedte magát, hogy ne keljen velem egy szót se beszélni és elment.

Utána már nem is találkoztunk az iskolába. Mikor haza értem neki is álltam készülődni nem teljesen elegánsba, de azért nem is kimenősbe.

Egy fehér térdénél kivágót rá simuló nadrágot választottam egy elegáns inggel, ami világos kék volt és fekete bőrdzsekit.

Majd elindultam az étterembe, ahol találkozót beszéltek nekünk a szüleink.