Tudjátok van az a mondás, mond azt a fiúnak, hogy várod, hogy a vezetékneve a tiéd legyen és erre hozzá mész a bátyához!
Na ez pont az a szítuáció fogjuk rá csak nem a bátyhoz mentem hozzá hanem az öcshöz.
Az életem csodálatos volt. Meg volt minden...
Eden egészen meg lepett, hogy rögtön ahogy igen mondtam már rögtön el is akar venni.
Na mindegy is neki álltam készülődni.
*11:35*
És sikerült késznek nyilvánítanom magam. Basszus tényleg kell egy tanú is. Gyorsan felkaptam a telefonomat az ágyról és először Fionát hívtam.
-Szia Fiona tudom szabad napod van rá érsz? Kérdeztem bele mikor felvette.
-Bocsi Jane de ma nem jó. Mondta.
-Semmi baj akkor meg kérek más. Tetem le a telefon mikor elköszöntünk.
És azon Gondolkozok, hogy kit hívhatnék meg. Majd eszembe jutót Lizett. Fel is hívtam és elvállalta.
*Faszfej*
Szuper mi a faszt akar Terry ilyen kor? Inkább ki nyomtam a hívást. Majd meg csendült. Ki lehet már megint?
*Eden*
-Tessék? Szóltam bele semleges hangon.
-Mézecském itt vagy jössz? Szólt bele láttam magam előtt a mosolyát.
-Megyek, de még egyszer igy hívsz esküszöm úgy felpofozlak, hogy ember nem lesz belőled többet!
Majd nem vártam meg, mint mond csak rá nyomtam a hívást és elindultam ki. A kanapén Keith feküdt olyan fejel, hogy meg akarok halni.
-Mi a baj életem? Mentem oda hozzá aggódó fejel.
-Elszúrtam rohadtul! -Várjunk hova mész igy kicsípve? Nézet fel rám gyönyörű smaragd zöld szemével. -Nem jövök ide egy ideig! -Eljött a bosszúm ideje! Ő csak egy nagy mosolyt húzott a szájára.
-Meg ölhetek valakit? Kérdezte mosolyogva.
-Nem. Mondtam röviden és tömören. -Na én mentem édesem. Mondtam majd egy puszit nyomtam a homlokára.
-Szia anya! Felelte majd vissza dőlt.
Leértem és Eden a kocsijának támaszkodva várt öltönyébe nagyon jól ált neki.
Ő mikor meglátót egy fütyüléssel jutalmazót. Én csak meg forgattam a szemem nem is szóltam hozzá és őse hozzám csak kinyitotta a kocsiajtót.
Egész utón nem szóltunk egymáshoz se. Majd egyszer hirtelen megálltunk a városháza elött. Ő ki szállt és ki nyitotta az ajtót nekem kiszálltam én is.
Féltem ő csak megfogta a kezem és elkezdet befele már szinte húzni. Egy terembe értünk, aminek a végébe egy feldíszített asztal volt és már aki össze ír minket ott ül az egyik szélen már Lizett is ott ült, oda szó szerint húzott engem Eden.
Félelmet éreztem. Ki húzta nekem a jobb oldali széket le is ültem majd ő is mellém. Úgy féltem, hogy már csak annyit hallottam.
-Igen! Mondta ki Eden.
....
-Jane Palmer? Szólt nekem a nő. Én Eden-re néztem.
Eközben éreztem, hogy a mellettem ülő Lizett a kezemet meg fogja és rám mosolyog majd bólint egyet.
-I-igen! Mondtam ki nagy nehezen. Majd jött az alá írás azt is gyorsan lebonyolítottuk.
-Gratulálok a házasághoz Mr. és Mrs. Cooper! Ált fel majd a kezét nyújtotta. Mi is felálltunk és kezet fogtunk vele.
Lizett rögtön a karjaiba vont jó szorosan magához ölelt mivel meg látta, hogy egy könnycsepp ki csordul a szememből. Igazat meg vallva félek Eden-től. Eden meg várta míg befejezem az ölelkezés majd elkapta a csuklóm és kifele húzót.
-Ez fáj Eden! Próbáltam szorításából ki húzni a kezem.
Ő semmit nem szólt csak ki nyitotta a kocsiajtót és szinte be lökőt rajta.
-Hova megyünk? Kérdeztem meg miután elindultunk próbáltam Eden arc kifejezéséből ki olvasni valamit, hogy mit is érez. De az arca semleges volt. Egy kis idő után meg szólalt.
-Nemsokára ott leszünk a házunknál! -A dolgaidat már ide hozattam és 6 óra fele a családomnál vagyunk hivatalosak vacsorára! Morogta komoran a mély hangján.
Én szólni se mertem csak bólintottam. Ő rám se nézet egyszer se.
Majd megálltunk egy nagy ház kapuja elött. Majd a kapu ki nyílt. Egy csomó őr volt a háznál.
-Meg jöttünk! Mondta semleges hangon majd ki szállt én is követem. Be indult a házba én a nyomába voltam.
-Gaby ő itt a feleségem kérlek vezesd a szobájába! -Mert nekem van még egy kis dolgom! Mondta egy olyan 50 körüli nőnek, aki a házvezető nő lehetet.
-Igen is Uram! Hajtotta meg a fejét. Majd Eden ki indult a házból.
-Jöjjön asszonyom! Mondta kedvesen a nő.
Majd felmentünk egy csomó szoba volt meg ált egy elött majd ki nyitotta az ajtót.
-Ez lesz a maga szobája! Mosolygot rám. -Ha szüksége van valamire szóljon nekem! Mondta.
-Úgy lesz! Mondtam mosolyogva ő pedig el is ment.
Majd bezártam az ajtót és az ágy fele indultam majd ledőltem rá. Gondolkodom és egyszer csak a szemem le raggat.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
