Az ex-férjem kis öcse!

•5.fejezet•

2018.03.18

Reggel mikor felébredtem nagyon még az élethez se volt kedvem. Lassan lekullogtam a konyháig. Majd leültem az asztalhoz, ami tel is tele volt mindennel. Majd neki is láttam lassacskán az öcsém, apám és a mostohaanyám is megjelent.

Mikor hirtelen meg csörrent a telefonom. Rögtön meg is néztem ki az. Amikor megláttam rögtön visszaindult a kávé.

*Sean*

Vajon mit akarhat?

-Elnézést kérek ez fontos! Álltam fel az asztaltól és mentem félre.

Mert ha apám meg tudja, hogy Sean kereset nagyon nagy baj lesz belőle. Sean amúgy a bátyám és ő Olaszországban él. Ő az egyetlen testvérem, akinek közös, mint két szüleje velem.

-Mit akarsz? Vetem fel a telefon és szóltam bele.

-Jane, hogy vagy? Kérdezett rá mély hangján.

-Én jól na és te? Kérdeztem vissza.

-Jane anya... Hangja megremegett.

-Mi van vele mond már! Nagyon feszült lettem.

-Anya meghalt Jane! Mondta ki én meg éreztem, hogy könnyeim elerednek.

-Hogy mi? Kérdeztem rá.

-Jól hallod vettem neked egy jegyet holnapra szól kérlek gyere ide! -Nélküled nem tudom végig csinálni a temetést! Mondta halottam a hangján, hogy nagyon nem jól viseli.

-Rendben! -Addig is légy jó szeretlek! Mondtam.

-Én is szeretlek szia! Majd le tetem.

És azon kezdtem el gondolkodni, hogy fogom elmondani ez apámnak.
Szépen visszamentem az asztalhoz.

-Apa! Szólítottam meg.

-Mondjad hercegnőm! Kapta rám rögtön a tekintetét.

-Elszeretnék utazni! Próbáltam lassan be adagolni neki.

-Az jó végre ki kapcsolódsz egy kicsit! Mosolygott. -És hova szeretnél? Kérdezett rá egyből a lényegre.

-Olaszországba! Mondtam le hajtott fejel.

-MI? -Miért pont oda? Kérdezett rá megint.

-Apa te is tudod miért mondjam akkor. Néztem a szemébe, amibe csak dühöt láttam.

-Nem oda nem! Jelentette ki. -Nem mész oda anyád csak rossz hatással van rád! Mondta én meg nem bírtam tovább.

-Azért pont oda mert ANYA MEGHALT! Kiáltottam és felszaladtam a szobámba. Magam után jó hangosan becsaptam az ajtót és felfeküdtem az ágyra és ott sírtam tovább.

Miért? A jövőbe pedig nem is volt halott ott volt mikor a fiam született, és akkor is mikor az esküvője volt. Vajon, hogy visszajöttem az áldozatokkal jár? A gondolataimból egy kopogás zökkentet ki.

-Bejöhetek? Kérdezte apám az ajtó túl oldaláról.

-Jöhetsz! Mondtam szipogva. Ő csak bejött és leült mellém az ágyra és elkezdte a fejemet simogatni.

-Bocsánat kicsim nem tudtam! Mondta egy kis idő után.

-Apa lehet, hogy inkább Sean-nel szeretnék élni itt nem érzem jól magam! Fakadt ki belőle ő csak sóhajtót egyet.

-Legyen, ha ott jobb neked! Mondta de hallatszódott, ha hangjába a szomorúság.

-Köszönöm! Öleltem meg apukámat jó szorosan.