Az ex-férjem kis öcse!

•20.fejezet•

*** szemszöge:

2037.06.29(Kalifornia, Los Angeles)

*7:38* 

Épp az irodámba ültem és az ablakon néztem ki és cigim szívtam. Majd egyszer egy kopogást halottam az ajtó felől.

-Ki a fasz zavar ilyenkor? Szóltam az ajtó fele.

-Csak én vagyok az uram! Jött be a titkárom.

-Mi a büdös szart akarsz? Nyomtam el a cigim az ezüst tálcába.

-Uram lassan minden készen áll! Ezt halván a szám magától mosolyt húzót.

-Távozhat! Küldőm ki.

-Nem sok kell és az enyém leszel Jane! -Erre várok amióta visszatértünk a múltba! Húztam fel az ingem úját, ahol egy dátum volt található.

Pontosabban a dátum, ahol minden kezdődőt és minden véget fog érni.
2037.08.06 simogattam meg a karomat, ahol ott volt ez a dátum.

-Várj rám szerelmem! -Ha-ha! Nevetésbe törtem ki, amit nem bírtam abba hagyni. Nem vagyok örült, csak szimplán mániákus. Úgy vagyok vele, ha valami nem lehet az enyém akkor senki-é se legyen.

Jane szemszöge:

*15:27*

Épp a szalonba ültem. Ma van a 38-dik születés napom. Nagyon öregszem, hogy is mondjam kicsit öregnek érzem magam Eden mellett. De mindig meg nyugtat valami hülye be köpéssel.

Ma valami étterembe akar elvinni, ma sajnos 6 kor végzek. Keith el volt keseredve, hogy nem vele töltöm mivel mióta meg született vele tartottam, mindig hármasba ünnepeltünk. Eden már meg békélt a gondolattal, hogy Sean a bátyám nehézkes lesz őket rá venni dolgokra. Például, ha lehet ne öljék meg egymást.

Na mindegy is fojttatom inkább a munkát mert elég sok van és a tervek nem készítik el magukat.

*18:00*

Végre az autómba ültem és haza fele tartottam mikor Keith hívót. Ki is hangosítottam.

***

-Szia kicsim mi újság? Kérdeztem vidáman az utat fürkészve.

- Biztos nem jössz ide? Halottam hangjába a szomorúságot néha olyan mit egy nagy óriás csecsemő.

-Bocsátsd meg nekem édesem majd legközelebb rendben? Meg szakadt érte a szívem.

-Most inkább apámmal akarod ünnepelni? -Ő fontosabb mit én? Mikor az apa szót meg halottam meg fagyot bennem minden.

-Mi?! Néztem a telefonra hirtelen és mikor vissza tekintetem az útra egy fekete BMW jött szembe velem az én sávomon. Ugyan az a fekete BMW, mint akkor nap. Nagyon közel volt gyorsan ki kaptam a kormányt és neki ütköztem a korlátnak a BMW meg akkor is nekem jött.

-Anya jól vagy? Ordítót a telefonba Keith de én már nem tudtam válaszolni neki. A BMW ugyan azt csinálta mit az nap el hajtót. Éreztem, hogy egyre nehezebben pislogok.

-Segítség! Szoltam csendben közbe Keith a telefonba ordítót, de már nem halottam mit. A szemem magától le csukódót.

Eden szemszöge:

*18:20*

Már mindent meg terveztem Jane-ek, hogy felejthetetlen szülinapja legyen. Otthon vártam rá, de nem jött kicsit ideges voltam mivel mindig időbe jön haza nem szokót el késni. Ekkor meg csörrent a telefonom.

*Jane* Na végre nagyon aggottam érte, rögtön fel is vettem.

-Halló Jane? Kérdeztem bele a telefonba.

-Jó estét maga Eden Cooper? Kérdezett bele a telefonba egy női hang.

-Ki maga?

-Mr. Cooper a feleségét korházba szállítottak autó balesetet szenvedett!

Nem hittem el azt, amit halottam. Csak elindultam abba a korházba, amit a nővér le diktált. Amikor oda értem szinte már végig rohantam a folyosón, szobába amelyik be Jane feküdt pont ki jött az orvos.

-Dr. Úr, hogy van a feleségem? Kérdeztem az orvost.

-A felesége súlyosan agy károsodást szenvedett fent áll a veszélye annak, hogy ha felébred amnéziás lesz, vagy lehet az is, hogy már soha nem kell fel, a felesége a kis babáját is elvesztette, meg a bal lába el tört! -Sajnálom Mr.Cooper. Egy szót se tudtam szólni csak leültem a székre, ami a folyosón volt és a fejem fogtam. Nem akartam elfogadni ezt.

-Mondja doktor úr mikor mehetek be hozzá? Néztem a doktora.

-Ha szeretne most is bemehet. Felelte majd elment be is mentem hozzá. Meg álltam az ágya mellett mélyen aludt. Meg simítottam a haját majd leültem az ágy melletti székre. Majd kezét fogtam.

Jane szemszöge:

2037.07.02(Kalifornia, Los Angeles)

Lassan nyitottam ki a szemem. Fájdalom hasítót bele. Lassan felültem. Éreztem, hogy valaki nagyon erősen fogja a kezem. Rá tekintetem, ki ez? És miért alszik itt? Lassan ki húztam a kezem szorításából ekkor meg ébredt és smaragd zöld szemével az én szemembe nézet, káprázatos szeme volt és nagyon ismerős volt.

-Életem úgy aggódtam! -Jól vagy? -Nem fáj sehol? Ölelt meg és kérdezgetett. Én csak ellöktem magamtól.

-Ki maga? Ő csak rám nézet tekintete ködös lett hirtelen és ki ment. Egy kis idő után egy orvossal tért vissza.

-Hogy érzi magát Mrs. Cooper? Jött oda az orvos az ágyam mellé. Mrs. Cooper?!

-Mi ez az egész?! Akadtam ki nem értetem mi történik ez valami rossz álom?!

-Milyen évet írunk ön szerint asszonyom?

-2034-et! Feleltem maga biztosan.

Ő csak rám nézet majd félre hívta kicsit a zöld szemű férfit. Valamit meg beszéltek majd ki ment.

Ekkor az ajtón anyám, apám és Carlos jött be.

-Jaj, édesem úgy aggódtunk érted! -Úgy örültünk mikor Eden hívót, hogy felébredtél! Ölelt anyám. Várjuk azt mondta Eden?!

-Eden? -Eden Cooper?! Néztem rá nagy szemekel.

-Igen a férjed! Mutatót a zöld szemű férfira, aki nem messze ált és csak némán a padlót bámulta.

-Mi az nővérkém nem emlékszel? Nézet rám Carlos kérdően.

-Milyen évet írunk? Félve kérdeztem rá.

-2037-et! Mondta apám és Carlos egyszere.

Gyorsabban kezdtem venni a levegőt.
-Kérlek valaki adja ide a vizet!

Mutattam a vízre, amit apám oda is adott nekem gyorsan. Az a férfi vagy is Eden hirtelen az ajtó fele vette az irány és ki ment.

Eden szemszöge:

*12:20*

Kint ültem a folyosón az ajtó mellett. Nem tudom fel dolgozni, hogy nem emlékszik. Végre mikor tökéletes volt minden kettőnk közt. Jane szülei és öcse már rég elmentek. Be valóm voltam olyan jó indulatú és felhívtam az olaszt.

Még mindig nem bírjuk egymást én ezt csak Jane-ért csinálom. A folyosó végén meg pillantottam őket jönni gyors léptekel. Elhozta a kis gyilkoló gépet is. Amikor elérték az ajtót felálltam.

-Miért hoztad a gyilkoló gépedet? -Talán félsz? -Nélküle velem maradni? Ekkor az olasz csak egy mosolyt húzót a szájára rám se nézve lenyomta a kilincset és be lépet. Ekkor a fiú meg ált és velem szembe fordult.

-Ne izélj úgy is egy család vagyunk, hisz a te véred folyik az ereimbe, мой папа!(Édes apám!) Ütögette meg a vállam majd besétált én meg csak le fagyva álltam ott.