Az ex-férjem kis öcse!

•6.fejezet•

*19 évvel később*

Eden szemszöge:

2037.04.01 (Oroszország, Moszkva)

Hú de szar az életem. Ültem le a kanapéra végre vége a sok munkának. Nemsokára megyek haza. Azon gondolkodom épp mi lett volna, ha mikor az nap reggel felébredek és még mindig ott alszik mellettem Jane.

Régen csúnya és törpe is voltam, de ez már el múlt. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy az nap reggel azért menekült el. Mekkora hülye voltam.

Mondjuk még mindig az vagyok. Kerestetem össze, vissza őt minden fele az embereimmel. De semmi eltűnt, mint egy szellem. Vajon most milyen és mit csinálhat épp? Gondolataimat egy kopogás zavarta meg.

-Чего ты хочешь?(Mit akarsz?) Kérdeztem az ajtó fele se nézve miközben az üvegfalon keresztül a bulizó embereket néztem mivel ez egy diszkó volt.

-Босс поймал информатора.(Főnök elkaptuk a besúgót.) Mondta az emberem.

-Наконец, сегодня хорошие новости.(Na végre egy jó hír mára.) Pattantam fel a kanapéról és indultam le a pincébe.

Egy hosszú folyosón vezetett az utunk mi tele volt szobákkal. Majd elértük a folyosó végét és az emberem ki nyitotta nekem azt az ajtót, ahol a be súgó egy székhez volt kötözve.

-Расскажите, на кого вы работаете?(Kinek dolgozol?) Kérdeztem rá nem túl kedvesen.

-Даже если от этого зависит моя жизнь, я вам не скажу!( Még ha az életem múlik is rajta, nem mondom el!) Mondta én meg elő vettem a fegyverem és lában lőttem. Ő fájdalmában fel ordítót.

-Еще раз, я не собираюсь спрашивать тебя, придурок. (Még egyszer nem fogom megkérdezni faszfej.)

-Никогда!( Soha!) Kiáltotta.

-Будь тогда!(Legyen akkor!)

Mosolyodtam el és férfiasságán lőttem.

Erre még nagyobbat ordítót fájdalmába. Hú baszd meg biztos fájhatót, de engem ez úgyse érdekel.

-Прощай, загробная жизнь!(Viszlát a túlvilágon!) Mondtam és a fejéhez emeltem a fegyvert.

-Пока-пока!(Viszlát!) Mosolyodtam el. Majd egyszer felkiáltót.

-Ne kérlek elmondom! Mondta de már nem oroszul, hanem angolul.

-Na akkor ki vele! Jelentetem ki.

-Sean Palmer! És mikor ki mondta a nevet le lőttem. Várjunk Palmer? Olyan ismerős ez a vezetéknév, de vajon honnan?

Most nem jut eszembe na mindegy. Holnap indul a gépem Los Angelesben.

-Кто-нибудь убери это!(Valaki vigye el!) Kiáltottam.

-Действительно босс!(Igenis főnök!)

Jane szemszöge:

2037.04.02(Olaszország, Róma)

-Jó reggelt! Mentem le a konyhába, ahol épp Keith és Sean ültek a konyha pultnál és tömték a fejüket.

-Jó reggelt! Köszöntek egyszerre vissza teli szájal.

-Inkább egyetek! Nevetem el magamat. Olyan aranyosak.

Majd egyszer megszólalt a telefonom.

*Carlos*