Az ex-férjem kis öcse!

•16.fejezet•

Keith szemszöge:

2037.06.07

*22:04*

Épp egy bárba ültem és szokás szerint a munkám végeztem. Egy szóval fel béreltek, hogy öljek meg valakit.

-Mit iszik? Kérdezte a bárpultos.

-Whisky tisztán! Mondtam és egy kettőre meg is csinálta nekem. Bele is kortyoltam és közben figyeltem, ahogy szoktam. Mikor egyszer az ajtó hozz pillantottam és meg nem láttam Petrát abba a smaragd zöld rá lapuló mini ruhába.

Na akkor már nem tudtam hova koncentrálni csak egyenesen rá.
És tudjátok, hogy megy ez, ha véres húst dobsz a vízbe a cápák rögtön ott vannak. A férfiak rögtön rávetették magukat. Ezért kis gondolkozás után lehúztam a piám és oda sétáltam hozzá.

-Szép estét kis asszony! Csókoltam kezet neki.

-Ismerjük egymást? Kérdett rá. Mi egy rossz szajha, aki játszadozni jött.

-Nem hinném! Feleltem komoran mivel nem nagyon tetszett a helyzet nekem, hogy a férfiak mind őt figyelik. Hisz ő az enyém nem másé.

-Pedig olyan ismerősnek tűnik az arca! Nézet rám és az arcom figyelte egyfolytában.

-Hadd mutatkozzak be Keith Palmer! Nyújtottam kezet neki, amit el is fogadót.

-Petra Parker.

-Petra meg hívhatom egy italra? Tettem fel a kérdést semlegesen, amit el is fogadót.

-Igen! Hát az egy italból nem egy ital lett, hanem több.

-Te hülye! Mutogatót rám részegen.

-Én? Mosolyodtam el majd magamra mutattam.

-Igen te! Hajolt közelebb az arcomhoz. -Elhagytál, most meg másnak adod ki magad, hogy meg tévessz! -Mert tudod mi vagy? Nézet a szemembe.

Igaz az a mondás, hogy a legőszintébb ember vagy gyerek vagy részeg.

-Na mi vagy? Néztem a szemébe.

-Egy gyilkos! Mikor ezt ki mondta el kaptam a kezét majd a bár szálló részébe rángattam ki nyitottam a szoba ajtóm majd belöktem rajta és magunkra csuktam az ajtót.

-Mi az fáj az igaság? Nézet rám a földről én meg csak el mosolyodtam és le guggoltam elé.

-O nekem nem fáj az igaság! Kacagtam el magam. -De, ami most jön az neked fájni fog! Láttam azt rajta, hogy fél tőlem. Én csak felálltam el kaptam a kezét fel rángattam a földről és a vállamra kaptam.

-Tegyél le! Sikítozót és ütlegelt mit egy kis gyerek.

-Nyugi cicám! -Leteszlek! Dobtam rá az ágyra. Majd felé másztam.

-M-mit akarsz tőlem? Próbált eltolni magától.

-Hogy mit akarok? Mosolyodtam el. -Azt, ami az enyém! -Téged! Mikor ezt ki mondtam egy könnycsepp gördült le az arcán.

A kezeit a tarkómra helyezte majd le húzót egy csókra.

2037.06.08

*6:34*

Mikor felébredtem rögtön magam mellé tekintetem ott szuszogót békésen. Nem akartam felkelteni ezért halkan a fürdőszobába indultam.

Bele néztem a tükörbe először majd fordultam a zuhanyzó fele és egy hideg zuhanyt vettem. Kell ma az energia mivel utazunk Oroszországba Sean-nel.
Mikor végeztem egy szál törölközőbe ki indultam a ruháim után felöltözetem.

Majd az ágyhoz léptem közelebb hajóltam a fejéhez és egy lágy puszit nyomtam a homlokára.

-Szeretlek és bocsáss meg nekem! Súgtam neki majd a kijárat fele indultam.

Petra szemszöge:

Úgy fáj a fejem hasad szét. Ültem fel az ágyon. Majd észbe kaptam, hogy nincs rajtam egy ruhadarab se. Nagyon meg ijedtem. Halottam hangot a fürdőből valaki épp zuhanyozik. Mi történt tegnap? Majd hirtelen minden be ugrót. Meg halottam, hogy épp ki jön ezért úgy tetem mit, aki alszik.

Féltem ki nyitni a szemem éreztem, hogy felém lép egyszer csak a homlokon puszilt majd azt súgta nekem.

- Szeretlek és bocsáss meg nekem! Nem értetem a helyzetet, de a szívem az el kezdet heveseben verni. Ki ez a férfi? És mi közünk van nekünk egymáshoz?

Mikor meghallottam, hogy csukódik az ajtó felültem és csak magam elé bámultam. Vajon ki ő igazából Keith vagy Steve? Vagy talán egyik se? Ki vagy mi ő valójában? Egy csomó kérdés járt a fejembe.