•13.fejezet•

455 8 2
                                    

Jane szemszöge:

*20:01*

Alig bírtam ki már haza felé tartunk. Néhányszor úgy pofán tudtam volna vágni Eden-t. Rá pillantottam a kocsiba és elég dühősnek tűnt bár ő mikor nem az. Én csak sóhajtottam. Amikor haza értünk ki szállt és meg se várt csak befele vette az irányt féltem be menni utána.

De végül rá vettem magam elindultam be mikor a „szobánkba" értem hallottam, hogy a fürdőben van zuhanyozik. Én csak leültem az ágyra és féltem attól, hogy mi lesz.
20 perce ülhettem ott mikor egyszer csak ki jött. Egy szürke pizsama nadrág volt rajta. Én le fagytam nem számítottam arra, hogy Eden az évek alatt ilyen jól néz ki. Ugyan is tökéletes volt a felső teste, de egyben az egész felső testét hegek borították, ami szomorúsággal töltötte el a szívem.

Majd felém lépett a szívem egyre gyorsabban vert mozogni se tudtam csak ültem az ágyon. Ő csak leült mellém és a vállamra hajtotta a fejét.

-Maradjuk igy egy kicsit! Mondta mély hangján egy idő után.

-Rendben. Fogtam meg a kezét. Szeretek mellette lenni még ha durva is. Néha úgy elmondanám neki az igazságot, hogy van egy fiunk, de még sem teszem.

-Emlékszel még arra mit mondtam neked a Végzős bál estéjén? Mondta egy idő után.

Én csak ültem némán.

-Ha nem akkor elmondom! Mondta majd én bele néztem abba a gyönyörű smaragd zöld szemébe. Ekkor közelebb hajolt hozzám nem volt nagy távolság már az ajkaink közt. Én becsuktam a szemem.

-Nem fontos, menj zuhanyoz le nyugodtan. Mondta én meg ki nyitottam a szemem ő már ált és át sétált az ágy másik felére majd lefeküdt én meg értetlenül néztem.

-J-jó éjszakát! Álltam fel hírtelen majd a fürdőbe rohantam. Mi ütőt belém? Azt vártam, hogy meg csókol! Én hülye! De még is vágytam rá. Mi ütőt belém?

Keith szemszöge:

2037.05.26(Kalifornia, Los Angeles)

*12:00*

Épp a padba ültem Alan mellett szünetbe mind ketten mást csináltunk én házit írtam ő aludt. Egyszer hirtelen mellé lépett az iskola legmenőbb sráca.

Elkezdte Alan anyát és apját szidni. Ő meg csak tűrte. Én meg olyan 2 percig hallgattam majd feláltam és a srác elé sétáltam.

-Mi a faszt mersz mondani a barátomnak? Keltem ki a szerepemből mindenki meg lepődött.

-Nem hozzád szóltam barom arcú!

Emelte fel az öklét majd be akart húzni nekem, cselekedni akartam, de mire tudtam volna Alan elkapta a kezét pofán baszta majd elkapta a haját és addig ütete a fejét a padba amig bennem tört az orra a srácnak. Ekkor betoppant az én drága szerelmem Petra.

-Mi ez az egész?! Kiálltot dühösen még ilyenek nem láttam.

-Mind ketten az igazgatói irodába most! Mutatót az ajtó fele.

Sean szemszöge:

2037.05.26(Kalifornia, Los Angeles)

*12:24*

-Ő az én fiam és neked semmi közöd hozza! Emelte fel a hangját.

-De, hogy nincs az én vérem folyik benne! Emeltem meg én is a hangom, amitől ő össze rezzent.

-Sajnálom nem akartam kiabálni. Léptem közelebb hozzá, de ő csak hátrált.

-Lizett kérlek néz a szemembe! Álltunk szemtől szemben én a keze után nyúltam és a szívemhez ragtam.

Az ex-férjem kis öcse!Donde viven las historias. Descúbrelo ahora