Az ex-férjem kis öcse!

•15.fejezet•

Jane szemszöge:

2037.05.30

*7:05*

-Jó reggelt anya! Ült le velem szembe Keith miközben én már elő készítettem a reggelit.

-Neked is kincsem! Mosolyogtam rá.

Majd lassan ki jöttek a szobából Carlos és Sean. Kicsit másnaposan. Szokás szerint nevetünk egy csomót együtt.
Majd egyszer csak az órámra tekintetem.

-Ó Basszus már egyi az idő?!-Mennem kell majd jövök! Pusziltam meg őket sorba majd haza indultam.

Amikor a ház elé értem a kapuk már nyíltak is Eden kocsija pedig a ház elött ált. Azt hittem már dolgozni ment.
Amikor beértem az ajtón, vércseppeket láttam a földön.

-Ó, asszonyom úgy örülök, hogy látom! Sietett oda hozzám a bejáró nőnk.

-Mi történt Gaby?! Nagyon meg ijedtem.

-Jaj, asszonyom a férje nem jó néven vette, hogy tegnap éjjel nem jött haza. -Nagyon sokat ivott tegnap és szerintem sok mindent tört is el! -Csak nem mertem fel menni megnézni. Mondta nekem ő is meg volt ijedve.

-És most hol van a férjem? Féltem találkozni vele, de muszáj.

-Oda fent van még mindig! Én csak nyeltem egyet és elindultam az emeletre a dolgozó szoba nyitva volt egy résnyire kijjebb nyitottam, hogy meg nézem ott van-e.

De ő helyette csak szilánkok voltak. Majd a szobánk fele vettem az irányt. Mikor oda értem mély levegőt vettem majd lassan a kezem a kilincsre helyeztem és lassan lenyomtam. Mikor meg láttam milyen látvány fogad nagyon megijedtem most mi lesz. Ott ült a kanapén az ingjét rá száradt vér borította, szilánkok voltak a földön és az egyik keze véres volt. Lassan rá emeltem a tekintetem az ő tekintete tiszta ködös volt. Ő szólalt meg először.

-Tegnap éjszaka egy csomó szór hívtalak, de nem tudtalak elérni, magyarázatot kérek! Szolalt meg mély hangján.

-Pedig nem vagyok le némítva! Nyúltam a táskámba, hogy elő vegyem a telefonom. De nem találtam sehol.

-Egy pillanat nem tudom hova tetem.

-Ó, én tudom! Emelte fel a kezét, amibe a telefonom volt.

-Azt hol találtad? Néztem rá értetlenül, hogy mit keres nála. Ekkor ő fel ált és közelebb jött hozzám.

-Mi után annyiszor hívtalak és nem tudtalak elérni. -De mikor egyszer sikerült, tudod ki szólalt bele? Nézet rám, de én nem tudtam a szemébe nézni.

-Néz rám, ha hozzád beszélek! Mikor ezt ki mondta össze rezzentem. Csak meg ráztam a fejem nem legesen.

-Nem? -A BÁTYÁM VETTE FEL! Kezdet el kiabálni majd a telefont a falnak verte.

-MAGYARÁZD EL NEKEM MI KERESNI VALOD VOLT VELE?! Kiabált velem, de én most nem hagytam magam elnyomni.

-KI VAGY TE, HOGY BE SZÁLOJAK NEKED MIKOR KIVEL TALÁLKOZOK?! Keltem ki magamból. Ekkor elkapta a csuklóm és közelebb húzót magához.

-TUDTOMAL A FÉRJED VAGYOK!?

-CSAK EGY DARABIG ÉS MIVEL EZ NEM IGAZI HÁZASÁG SEMMI JOGOD NINCS FELETEM! Kiabáltunk egymásal. Erre egyre erősebben szorította a csuklóm amire én fel szisszentem.

-Ez fáj Eden! -Miért teszed ezt velem?!-MIÉRT? Próbáltam ki húzni a kezem a szorításából.

-MERT MÉG MINDIG ÖRÜLTEN SZERETLEK TÉGED! -ÉS GYÜLÖLÖM EZT AZ ÉRZÉST, AMI MEG FOJT BELÜL, GYÜLÖLÖM AZT A NAPOT IS MIKOR ÚJRA TALÁLKOZTUNK! -De, de egy valamit nem tudok gyűlölni és az te vagy! Mikor ezt ki mondta el engedte a csuklóm. Nem tudtam mit mondjak erre. Ő csak meg került engem és ki ment az ajtót hangosan becsapta maga után.

Én csak leültem az ágy szélére és el kezdtek folyni a könnyeim. Én nem gondoltam bele, hogy Eden még mindig szerelmes belém. De az fájt jobban, hogy én nem mondtam ki mivel én is szeretem őt. Abban a percben csak Keith járt a fejemben senki más ezért nem mondtam el neki.

2037.06.05(Kalifornia, Los Angeles)

Eden már napok óta egy szót se szolt hozzám kerül engem. Őszintén meg vallva nem bánom hisz nem tudom mit is mondhatnék neki. Szokásomat híve a munkába temetkeztem mit mindig. Mindig későn megyek haza, hogy ne keljen találkoznunk.

*19:25*

Épp haza értem be topantam az ajtón és meg lepetésemre Gaby várt rám.

-Szép estét asszonyom a férje az étkezőben várja! Mondta én meg nem értetem mi van.

-Eden? Rá is kérdeztem meg lepetten.
-Igen asszonyom!

El is indultam az étkezőbe és tényleg ott volt.

-Foglalj helyet! Mutatott a maga elött lévő helyre. Helyet is foglaltam.

-Miért hívattál? Tértem is a lényegre.

-5 nap múlva fontos estre utazok Oroszországban és te köteles vagy velem jönni mivel a feleségem vagy! Én csak bólintottam egyet majd felálltam.

-Ha ennyit akartál, ha megbocsátasz távoznék! Ekkor hirtelen meg szolalt.

-És ha ezzel végeztünk el válhatunk! Nem mutattam ki, de fájt nekem ez, amit mondott.

-Az én oldalamról rendben! -Jó éjszakát. Mondtam rá se nézve majd felvonultam a szobámba. 

Elnézést kérek töletek, hogy ilyen ki hagyásokal jönnek a részek csak nincs most annyira kedvem írni és nem szeretném erőltetni mert abbol soha nem jó dolog sűl ki. 🥰😔