To begin again (L.S.)-BEFEJEZETT

3

Harry

Az ébresztőórám csengésére pattannak ki szemeim reggel hét órakor. Normál esetben szitkozódva kikapcsolnám, de a mai nap más. Ma kezdem az egyetemet. Rögtön a konyhába megyek, hogy reggelizzek valamit. A tegnapról maradt avokádókrémemre esett a választásom, amit egy pirítósra kenve fogyasztok el és mellé elkortyolok egy pohár vizet is. Nemsokára Louis is bevánszorog a helyiségbe.

- Jó reggelt - köszönök neki mosolyogva.

- Jobbat - sétál a kávéfőzőhöz lehajtott fejjel.

- Nem aludtál jól?

- Éppen az, hogy nagyon jót aludtam - nyöszörgi. Miután lustán kinyújtja a kezét, hogy bekapcsolja a kávéfőzőt, lerogy az egyik székre és a tenyereibe temeti az arcát. - Hány órád lesz ma?

- Három. Neked?

- Négy. Izgulsz már?

- Aha, eléggé - bólogatok.

- Biztos jó lesz minden. Csak lesznek ott jó fej srácok meg szexi csajok. -Meggondolatlanul felnevetek az utolsó mondata második felére. Hiba volt, mert most egy kék szempár néz rám furán. Mintha az elmémbe akarna látni. Elég ijesztő, meg kell mondjam. - Ez nem volt vicces. Nem annak szántam.

- Tudom - mosolygok még mindig. - Bocsánat, nem akartam nevetni.

- Ne kérj bocsánatot, nincs miért. Akkor... inkább téged a szexi pasik érdekelnek?

- Öhm... nem - tagadom le rögtön saját magam.

- Akkor? - vonja fel az egyik szemöldökét.

- Nem... én...

- Meleg vagy - villant meg nekem egy félmosolyt.

- De...

- Harry, ez nem baj. Minden oké, ne félj megmutatni a világnak, hogy ki vagy. A családod miatt nem akartad elmondani esetleg? Ők nem tudják?

- Honnan tudtad?

- Jó emberismerő vagyok.

Hatalmasat sóhajtok, majd az ujjaim tördelve nézek vissza rá.

- Még csak te tudod ezt. Anyáék vallásosak, ezért nyilván nem is fogják megtudni.

- És ha lesz valakid? Eltitkolod előlük? Szégyellnéd?

- Nem!

- De ezt mondtad - vág közbe.

- Nem ezt mondtam, viszont nekem most mennem kell. Nem akarok elkésni - állok fel olyan gyorsan, ahogy csak tudok, hogy még elvégezzem a fürdőszobai teendőimet is. Villám sebességgel lezuhanyzok, majd fogat mosok. A hajamba párszol beletúrok, ezzel késznek is nyilvánítom. A szobámban felveszek magamra egy szűk fekete farmert és egy szürke kapucnis pulcsit. Amikor kilépek a kis helyiségből, hogy elinduljak végre, Louis éppen a cipőjét köti be.

- Megyünk együtt? - ajánlja fel kedvesen. A napokban együttvéve nem volt még ilyen kedves velem. Mi történhetett? - Szívesen elkísérlek, hiszen ugyanoda megyünk. Nehogy eltévedj.

- Köszönöm. Ez kedves tőled.

- Igazán nincs mit. Viszont most azért indulok hamarabb, mint szoktam, mert még be szeretnék menni a Starbucksba. Nem gond, ugye?

- Nekem aztán nem. De te nem most ittál kávét?

- De, viszont szükségem van még egyre.

- Oké - nevetem el magam. Louis előre enged az ajtóban, majd bezárja a lakást.