To begin again (L.S.)-BEFEJEZETT

4

Louis

- Heló! - köszönök Jamesnek, aki az étterem pultjában áll. A férfi csak bólint egyet köszönésképp.

Délután három van. Most értem ide a suliból. Még szinte tele vagyok energiával a nap után. Nem volt hosszú, érdekes témákról beszéltünk az órákon, és nem is kell sokat tanulnom még. Nyolc órára már biztosan végzek a munkában is. Csak négy órás műszakokat vállalok, hiszen képtelen vagyok többre, viszont néha maradok kicsit tovább is, ha éppen sokan vannak. A kicsi maximum fél órát jelent, ha tudom kivitelezni, de a többiek még ennyiért is hálásak.

Gyorsan átöltözöm hátul, majd a kis jegyzettömbömmel kisétálok a vendégek közé. Egy fiatal pár érkezik meg éppen az étterembe. Amint leülnek, máris viszek nekik egy-egy étlapot, hogy tudjanak választani. Körülbelül öt perc múlva vissza is megyek hozzájuk, hogy hozhatok-e nekik valamit inni. A nő vizet kér, míg a férfi egy üveg kólát. Mire kiviszem nekik a rendelt italokat, ők már választottak is ételt, úgyhogy felveszem a rendelésük.

Nagyjából ebből állt a délutánom. Vendégekhez rohangáltam, asztalt takarítottam és próbáltam kedvesen viselkedni minden vendéggel még akkor is, ha az nem is érdemelte volna meg. Ez már rendesen kifárasztott, viszont boldogan mentem haza, hiszen ma csak gyógyszertant és biokémiát kell tanulnom, amit nem mellesleg nagyon szeretek.

Mivel reggel Harrynek adtam a kulcsom, muszáj vagyok fölcsengetni, hogy nyissa ki a bejárati ajtót. Nagyon remélem, hogy nem alszik. A fiú szerencsére kinyitja az ajtót egészen hamar, így sietve szedem a lépcsőfokokat, hogy végre a biztonságos lakásban lehessek.

- Szia! Hamar itthon vagy - mosolyog Harry a kanapén ülve. Olvas valamit.

- Igen, viszont még tanulnom kell kicsit.

- Oké, nem gond.

Legszívesebben már mennék, hogy minél több információt szívjak magamba, de kötelességemnek érzek egy dolgot.

- Milyen napod volt? Hogy tetszik az egyetem?

- Jó volt, tényleg. Nagyon élveztem az órákat.

A válaszától egészen megnyugodtam. Nem hazudok, izgultam a fiú miatt a nap folyamán. Azt akartam, hogy minden jól menjen neki.

- Örülök. Ha már nem találkozunk, akkor jó éjt! - búcsúzom el, mielőtt belépnék a szobámba.

- Neked is. És jó tanulást! - mondja Harry.

Egy pár óra múlva, miután mindennel kész lettem, úgy döntök, hogy vacsorázok valamit, mert ma még nemigen ettem olyan sok mindent. A nappaliban teljes üresség honol. Persze nem vártam, hogy Harry megvárjon, de azért talán reménykedtem egy kicsit. A szobája ajtaja be van csukva és teljes sötétség van odabenn. Biztosan alszik. Nem csodálom, szegény biztosan elfáradt és már éjfélhez közeledik az idő. A konyhába belépve viszont - roppant férfiasan - majdnem felsikítok. Harry, akit eddig azt hittem, hogy békésen alszik a szobájában, most valami horrorfilmet néz a laptopján. Legalábbis a véres holttestből, amit a képernyőjén látok, erre következtetek. Azonban nem csak én ijedek meg tőle, ő is összerezzen, ahogy benyitok. Leállítja a filmet és hátrafordul hozzám.

- Megijesztettél - fújja ki a benntartott levegőjét.

- Talán nem kéne az éjszaka közepén ilyeneket nézned - ingatom a fejem.

- Pedig jó film. Végeztél mára? - tereli el a témát.

- Végeztem. Te miért vagy még fenn?

- Filmet néztem - forgatja meg a szemeit, majd halkan elneveti magát.