To begin again (L.S.)-BEFEJEZETT

10. (II.)

Másnap természetesen Harry megkapta a sütijét. Egy padon üldögéltek Louisval a fél órás szünetükben, miközben a tízóraijaikat majszolgatták. Harry sonkás, Louis pedig szalámis szendvicset evett. Aznap csak Jay csomagolt a fiának zöldségeket, ezért Louis ezt jószívűen megosztotta Harryvel. Persze ezért Harry adott Louisnak a kis csomag gumimacijából. Így ment ez köztük mindig, minden alkalommal megosztották egymással, amijüket csak tudták. Épp felállni készültek, hogy sétáljanak egyet a megmaradt tíz percben, amikor Ryan keresztezte útjukat.

- Már nem tudsz belénk kötni, Ryan! - pattant fel Louis. Harry elé állt, hogy védje őt, ha esetleg a fiú ütni készülne. - Tudjuk már, hogy mi az a szerelem.

- Na, csoda történt! A kisangyalok odaröppentek az ablakodba és végre neked is elmondták? - gúnyolódott a szőke hajú kisfiú. - Fogadok, hogy nincs szerelmed!

- De van - húzta ki magát büszkén a kék szemű.

- Biztosan nincs. Hazudsz.

- Harry az.

Ryan szemei elkerekedtek. A fiú Louis osztálytársa volt és folyton kigúnyolta őt. Most viszont a gyermek köpni-nyelni nem tudott az előbb megtudott információtól. Ő még sosem hallott olyanról, hogy két fiú szerelmes. Szó nélkül viharzott el.

- Olyan bátor vagy, Lou! - paskolja meg a fiatalabb a vállát. - Ezért neked adom a baracklevem. Most nagyon megérdemled.

A nap végén együtt sétált haza a két fiú. Úgy tervezték, hogy aznap délután Harry megy át Louisékhoz, de előtte szólnia kell erről édesanyjának. Ez volt náluk a szabály.

- Sziasztok! Megjöttem!

A fiú kicsit meglepődött, hogy anyukája nincs a konyhában, de azt gondolta, biztos csak fáradt és lepihent egy kicsit. Anne-t végül a nappaliban találta meg Desmonddal együtt, ahogy a kanapén ülve beszélgetnek.

- Sziasztok! - üdvözölte őket széles mosollyal. - Átmehetek...

- Nem! - csattant fel az apukája.

- M... Miért? Rend van a szobámban!

- Nem, Harry. Holnap nem mész iskolába.

- Miért, anya? Holnap lesz péntek, lesz ének óra! Miért nem mehetek?

- Az osztályfőnököd felhívott, hogy az összes gyerek arról beszélt ma, hogy te és Louis szerelmesek vagytok.

- Igen, így van - bólogatott Harry büszkén.

- Ilyen nincs! Csak a lányok és fiúk lehetnek szerelmesek! Amúgy is, ti még kicsik vagytok a szerelemhez. Éppen elég, hogy már a gyerekek szülei is azt hiszik majd, hogy a gyerekünk ferdehajlamú. Abba meg már bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha ezt a gyülekezet és a pap is megtudja! kisfiam, felfogtad te, hogy mit tettél a családunkkal? El kell költöznünk innen nagyon sürgősen.

- Anya, nem költözhetünk el... - görbült le a kisfiú szája. - Lou...

- Nem találkozhatsz vele többé. Elintézzük anyáddal, hogy jövő héten már az új házunkban legyünk, bármi áron. Most pedig menj a szobádba! Szobafogság.

Harry talán örült is, hogy a szobájába küldték. Amint rázárták az ajtót, egy kövér könnycsepp száguldott le az arcocskáján. Aztán mégy egy. És még egy...

A göndör hajú fiú és családja hétfőn költöztek be ideiglenesen egy manchesteri albérletbe, hogy új életet kezdjenek a nagyvárosban, ahol senki nem ismeri őket egyáltalán, nem úgy mint Painswickben. Ott már mindenki ismerte a család történetét.