To begin again (L.S.)-BEFEJEZETT

11

Louis

Miután már a harmadik estimesét mondtuk el az ikreknek, végre kiszabadulhattunk Harryvel a nappaliba. A kicsik alszanak, így már azt csinálunk, amit akarunk.

- Mit szólnátok, ha néznénk néhány kiskori képet Boo-ról? - hoz be egy rakat fényképalbumot a szobába anya. Mark már lefeküdt aludni, mert rettentő sokat dolgozott ma, ezért ő most nincs velünk.

- Miért tennénk ezt? És miért pont most? Nagyon rég láttam azokat a képeket, Harry meg nem a férjem, hogy mutogasd neki - vonom fel a szemöldökeim.

- Ne már! Igaz, hogy érdekel téged is, Harry?

- Persze, hogy érdekel - kuncog.

Az első albumban szinte csak én vagyok körülbelül hároméves koromig. Úgy alakult, hogy egy képet Harrynek adtunk, miután egy nevetőgörcs után kijelentette, hogy ezt be akarja kereteztetni a lakásunkban. Állítása szerint olyan vagyok a képen, mint egy bab. Említettem már, hogy milyen kedves fiú? Igazából a fényképen csak a hóban állok rengeteg réteg ruhában.

A következő könyvecskét még talán életemben nem láttam. Vagy csak nem emlékszem. Rögtön az első képen egy másik kisfiúval vagyok rajta. Kicsit homályos a kép, ezért közelebb emelem az arcomhoz.

- Ki ez mellettem? - kérdezem.

- Rá fogsz jönni - mosolyog anya könnyekkel a szemében.

- Miért sírsz, anya? 

- Semmi, semmi. Nézzük tovább!

A következő fényképen is ugyanaz a fiú ül mellettem. Most az akkori gyerekszobámban vagyunk, mindkettőnk kezében egy-egy kisautóval.

- Baszki, Harry ez annyira hasonlít rád - mondom ki az első gondolatom. 

Anyára nézek, aki már szó szerint zokog, Harry pedig öleli.

- M...mi ez az egész? - lapozok bele az albumba. - Nem... ez... nem lehet... - nézek Harry szemeibe, amiből éppen egy könnycsepp folyik ki. - H...Hazza?

- Lou... - suttogja elcsukló hangon.

Hirtelen felpattanok a kanapéról, és magamhoz szorítom a fiút.

- Te vagy az! Mindig te voltál az. Az én Hazzám! Hol voltál eddig?

- Londonban, a Manchester street 22-ben, veled - szipogja a vállamba.

- Olyan hülye vagy - sírok most már én is. - Mióta tudod?

- Amikor az iskola elé értünk.

- Emiatt hánytál?

- Sokk ért, ne haragudj már!

- Dehogy is... Anya, te ezt végig tudtad, igaz?

Anyukám csak óvatosan bólint egyet. Talán attól fél, hogy kiakadok, de nem tudnék, hiszen itt van Hazzy és tudom, hogy ő az! Visszakaptam.

- Jó, hogy nem mondtad el. Bocsánat, de kiröhögtelek volna.

- Tudtam én - mosolyog. - Na és... mit szeretnétek tudni? Beszélgessünk - simítja meg Harry vállát.

- Azt, hogy miért költöztünk el.

- Elköltöztetek... Én... azt hittem, hogy itthagytál engem.

- Jaj, dehogy is! Sosem hagytalak volna itt!

- Elmesélem, amit Boo aznap mondott.

- Anya! Hazza átjön egy kicsit játszani, csak szól otthon, rendben? - sétált be a konyhába Louis.