Louis
Szerencsére vége van a vizsgáimnak és Harry is megírta az összeset. Hihetetlenül örült, hogy mindegyik ötös lett neki. Persze nekem is az lett kivétel nélkül az összes, de én erre is számítottam, Harrynek pedig ez volt a legelső ilyen az életében.
Ma suli után dolgoztam, de szerencsére már péntek van, úgyhogy sietek haza, hogy végre ne a fagyos utcákon kelljen kint lennem. Még munka előtt gyorsan beugrottam a Tescoba, mert a múltkor Harry említette, hogy február elsején van a szülinapja, ami történetesen holnap lesz, úgyhogy vettem neki egy teaválogatást. Imádja a teát.
Próbálok halkan benyitni, de sikeresen felbukok a küszöbben, ami következtében próbálok megkapaszkodni a cipősszekrényben, de az felborul. Ennyit a csendről. Harry biztosan aludt volna már, hiszen éjfél is elmúlt. A fiú kinyitja az ajtót, és a szemét dörzsölgetve lép ki rajta.
- Jól vagy? - néz rám furcsán.
- Aha. Bocsi, hogy felébresztettelek, csak egy balfasz vagyok.
- Nem baj, még csak most aludtam el. Gyere, mutatok neked valamit - indul meg a szobája felé, én pedig követem. Az éjjeli lámpája fel van kapcsolva, igy csak az világítja meg a kis helyiséget. Az ágyon egy aprócska fehér gombóc pihen. Harry felveszi a kezébe. - Ne haragudj, hogy nem szóltam, de amikor jöttem hazafelé, ez a kiscica az út szélén volt. Fázott és éhes is volt. Először elvittem az állatorvoshoz, de ott nem tudták befogadni. Megetették őt, de mást nem tudtak tenni. Rögtön felhívtam a főbérlőt, hogy megkérdezzem, hogy egyáltalán tarthatunk-e állatot a lakásban, mire ő azt mondta, hogy igen. Tehát most itt van nálunk. Nagyon nagy baj?
- Nem, egyáltalán nem baj. Nagyon aranyos cica. Megfoghatom? - mosolyodom el.
- Persze! - adja át a csöppséget.
- Mit mondtak még róla az orvosok? - simogatom a puha szőrét.
- Hogy valószínű ő egy ragdoll fajtájú cica, szóval viszonylag kicsi marad majd. Vettem neki ennivalót is, amit javasoltak.
- És van már neve?
- Még nincs - ül le az ágyára. - Egyébként kislány, úgyhogy olyan nevet kéne neki válaszani.
- Mit szólsz az Evie-hez? - rántom meg a vállam.
- Cuki! Nekem tetszik. Köszöntünk nálunk, Evie - simogatja meg ő is a cicát. - Akarod, hogy veled aludjon?
- Nem, nem. Ne rángassuk még át a cuccait, mert már te is álmos vagy. Jó éjszakát - adom neki vissza Evie-t.
*
Reggel Harryt a konyhában találom, az ölében a cicával.
- Jó reggelt! És boldog szülinapot - vigyorgok, majd átadom neki a kis ajándékot, amit vettem.
- Köszönöm - áll fel gyorsan az asztaltól, hogy megöleljen.
- Hogy vagy? - érdeklődök.
- Jól vagyok, azt hiszem. Te?
- Én is, köszönöm. Evie?
- Ő is jól van. Reggelizett, most meg alszik. Szerintem beviszem a szobámba amíg tanulok. Nem bánod?
- Nem, menjen csak. Én is tanulni készülök úgyis.
Órákon keresztül csak egyszer álltam fel, amikor ebédelni mentem. Két szelet vajas pirítós volt szalámival az ebédem. Ezután még egy gyors mosdólátogatást is megejtettem, és este hatig fel sem néztem a jegyzeteimből. Egyszer, mikor kortyolni szeretnék a kulacsomban lévő vízből, lágy dúdolást hallok meg a falon keresztül. Harry szobájából jön. Figyelmesen hallgatom, ahogy a dallamokból hogy lesznek csodálatosan megfogalmazott szavak.

BINABASA MO ANG
To begin again (L.S.)-BEFEJEZETT
FanfictionAligha van olyan ember, aki pontos definíciót tudna adni a szerelemről. Mi lenne az pontosan? Rendkívüli boldogság, vagy csupán a testedben lejátszódó kémiai folyamatok? És honnan tudná mégis ezt olyasvalaki, aki még életében nem érzett ilyet? Harry...