To begin again (L.S.)-BEFEJEZETT

7

Louis

- Ne menjünk még, anya! - kapaszkodik Harry pólójába Doris. Egész délután játszottak és rajzolgattak. Tündériek.

- Kincsem, már nagyon sötét van kint. Lassan aludni is kéne.

- Harry... - görbül le a húgom szája. Egész biztos, hogy sírni fog.

- Ne sírj, édesem! - cirógatja meg Harry az arcát, miközben magához öleli. - Holnap még találkozhatunk.

- Nem akarok, Louis! - pillant felém szomorúan Ernie.

- Mi lenne, ha... - guggolok le a kicsik elé. - Ha itt aludnátok nálunk?

- Jó! - ujjonganak mindketten.

- Anya? Itt maradhatnak?

- Maradjanak... De nagyon vigyázzatok rájuk!

- Vigyázni fogunk, Jay - bólint Harry, Doris pedig már újra az ölében van.

- Itt hagyjuk akkor a cuccaikat. Biztosan boldogultok?

- Persze, Mark. Ketten vagyunk két kisgyerekre. Doris meg szerelembe esett Harryvel, tehát bármi van, hallgatni fog rá - nézek rájuk, ahogy éppen Harry puszikat szór szét a testvérem arcocskáján. Hihetetlenül aranyosak.

- Jól van. Jó éjszakát akkor! - puszilja meg a homlokom anya.

- Na srácok, most hogy elmentek anyáék, azt csinálunk amit csak akarunk - mosolygok rájuk. - Persze csak okosan. Nagylányokhoz és nagyfiúkhoz illően.

- Így van, drágák - öleli Harry magához Ernie-t is. - Mit szeretnétek vacsizni?

- Dínót! - kiált fel boldogan a kisfiú.

- Ernie, szívem... Nálunk nincs dínó. Nem tudunk olyat főzni neked, sajnálom. Valami más ötlet?

- Dínó - szólal meg Doris is.

- Drágáim - sóhajtok. - Honnan szedjek nektek dínót? Ettetek már olyat?

A két kisgyerek hevesen bólogat, Harry pedig a homlokára csap.

- Louis, mi nagyon hülyék vagyunk! Nuggetset akarnak enni. Dínó alakút.

- Istenem - röhögöm el magam.

- Elmegyek a Tescoba gyorsan, és veszek - mondja, és már tápászkodik is fel a kanapéról, hogy induljon.

- Mehetek, Harry? - áll fel Ernie is.

- Jöhetsz. Vagyis... jöhetsz? - fordul felém. Lassan bólintok egyet. - Remek, akkor gyere, öltözzünk fel! - nyújtja a kezét, hogy együtt sétáljanak a bejárathoz. - Majd jövünk. Sziasztok!

- Szia! - integet Doris.

Amíg elmennek, a laptopomon bekapcsolok egy mesét a kislánynak, miközben átölelem apró testét. Kicsit már fáradt, látom rajta, de a mesenézés közben pihenhet egy kicsit. A felénél járhatunk, mikor apró, egyenletes szuszogásra figyelek fel. Doris elaludt a karjaimban. Annyira édes. Rettenetesen hiányzott már ez, hogy velük lehessek. Én pedig mivel megmozdulni nemigen tudok, és nem is akarok, végignézem a mesét. Szinte pontosan mire vége lett, Harry és Ernie kacagva lépnek be a bejárati ajtón. Doris rögtön nyitogatni kezdi a szemeit, majd mikor realizálja, hogy én vagyok mellette, átölel és egy puszit ad az arcomra.

- Jót aludtál, tündérke? - kuncogok, Doris pedig csak bólogat. - Visszajöttek a fiúk. Megnézzük őket?

- Megnézzük - áll fel az ágyról. Magától lépked a konyhába, ahonnan már érezni lehet, hogy valamit éppen készítenek.