To begin again (L.S.)-BEFEJEZETT

12

Harry

- Lou... én annyira sajnálom - csuklik el a hangom. - Hiába mondjátok, hogy nem az én hibám, úgy érzem, hogy mégis.

- Ha ez a te hibád lenne, akkor ugyanannyira az enyém is. És szerintem mi nem vagyunk hibásak - nyitja ki a lakásunk ajtaját. - A szüleid esetleg azok, de te nem.

- Basszus! Evie-t nem hoztuk haza az orvostól. Maradj itt, elszaladok gyorsan hozzá. Majdnem itt lakik a szomszédban.

- Rendben, itt várlak titeket - kuncog.

Visszaszaladok a lépcsőn, át a kettővel arrébb lévő házba, ahol megnyomom a Dr. Carrington név mellett lévő csengőt. Az ajtó kinyílik, én pedig újból lépcsőzök felfelé, a második emeletre. A doktor már az ajtóban áll kezében a cicánkkal.

- Jó napot, Dr. Carrington! Nagyon hálás vagyok, hogy vigyázott a cicánkra. Szeretném, ha ezt elfogadná - nyújtok felé egy doboz csokit, amit a hátizsákomból halásztam ki, miután már több várost is megjárt a kis utazásunk során.

- Szóra sem érdemes, Mr. Styles. Nagyon jó kislány volt - adja át Evie-t. - Minden jót!

- Önnek is! - mosolygok.

Minél gyorsabban próbálok hazajutni, nehogy baja essen a kiscicának.

- Szia, édes pici Evie baba - gügyög neki Louis, ezért röhögve adom neki a cicát.

- Mit szeretnél ebédelni?

- Azt hiszem, van még mirelit pizza a fagyasztóban.

- Ah, megsütöm azt akkor - forgatom meg a szemeim. Sokkal jobban szeretek valami frisset főzni.

Előmelegítem a sütőt a megadott hőfokra, Louis pedig ezután be is jön a konyhába, majd helyet foglal az egyik széken.

- Még nincs kész - nézek rá mosolyogva.

- Tudom. Ülj le te is! Hallani szeretném a te történeted is.

- Rendben. Mivel májusban költöztünk el, a painswick-i suli megengedte, hogy onnan, Manchesterből vizsgát tegyek év végén. Ehhez egy tanárnak el kellett jönnie hozzánk, hogy végig a szobámban legyen, azt figyelve, hogy ne csaljak. A vizsga sikerült, elkezdődött a nyári szünet, amiben az ideiglenes kis bérlakásunkból átköltöztünk abba a házba, amiben még mindig lakik anya és a nevelőapám. Anyáék nem sokkal azután váltak el, hogy elkezdtem az új manchesteri általánosba, a Claremont-ba járni. Nem tudtam, hogy miért válnak el, hiszen sosem láttam őket veszekedni, ezért teljesen kiborultam. Üvöltöttem, hogy én ezt nem akarom, de nekem ebbe nyilván nem volt semmi beleszólásom. Visszagondolva már nagyon furcsa ez a válás-dolog, hiszen mindketten istenfélő emberek. Ezután körülbelül egy fél évvel anya hazahozta Robint, akivel már akkor is egészen jó kapcsolat alakult ki köztünk. Az iskolában egyébként hozzád hasonlóan, én is egyedül voltam. Nem akartam senkit magam mellé, aki nem te vagy. Én maradtam a csendes új gyerek végig. Mikor tizenegy lettem, a Parrs Wood High Schoolba mentem. Sok gyerek járt ide, ezért jól el tudtam vegyülni. Csendben figyeltem az eseményeket. Akkor realizáltam a szexualitásom, amikor tizenkét évesen jött az osztályunkba egy új srác. Tetszett nekem, de nyilván nem beszéltem vele. Végül barátnője lett. Otthon nem sokat beszéltem anyáékkal. Inkább csak a szobámban voltam és gondolkodtam. Mindenről volt egy egyéni véleményem, amit mindig felírtam egy lapra. Tudtam, hogy pszichológus szeretnék lenni, mikor az iskolapszichológus bejött hozzánk egy előadást tartani, úgyhogy rengeteg cikket is olvastam ezzel kapcsolatban, hiszen tényleg érdekelt. Ezen kívül még talán az éneklés volt a hobbim, bár nem igazán vagyok jó benne. Csak unaloműzésként. Én is voltam már pasival egy éjszakára, hasonlóképp, mint te. Én sem igazán vagyok büszke arra az estére, de már nincs mit tenni. Ezután felvettek az egyetemre, és itt vagyok.