To begin again (L.S.)-BEFEJEZETT

2

Louis

Tegnap beköltözött hozzám Harry. Fura egy gyerek. Kis elkényeztetett, túlbuzgó fiúcska. Láttam rajta, hogy nem erre számított, viszont nem tudok vele mit kezdeni. Nekem sosem voltak barátaim. Nem tudom, hogy kell barátkozni. Egy barátom volt életem során még amikor kicsi voltam, viszont az első konkrét emlékem tizenegy éves koromról van, amint új iskolába mentem. Azelőttről nagyjából semmire sem emlékszem, csak néha egy-egy illat, vagy érzés miatt rémleni kezd valami, de igazából semmi érdemleges.

Úgy gondoltam, lemegyek a boltba reggel, mivel semmi kajám nincs itthon. A telefonomra rápillantva konstatáltam, hogy már annyira nincs is reggel, mivel tizenegy óra lett, mire felöltöztem. Egy ásítással lépek ki az ajtómon.

- Jó reggelt! - köszönt mosolyogva a göndörke a nappaliból.

- Reggelt - bólintok felé, majd bemegyek a fürdőbe fogat és arcot mosni.

Amint kész lettem ezekkel, bemegyek a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Harry most már az asztalnál ügyködik valamit.

- Csináltam avokádókrémet. Kérsz? - nyújtja felém a tányért.

- Avokádókrémet... Mit lehet élvezni abban a zöld fosban? - ingatom a fejem. - Nem kérek, kösz.

- Oké, nem gond - vonja meg a vállát, majd folytatja a zöld trutyi kavargatását.

Megmondtam, hogy gazdag. Ez mondjuk nyilvánvaló volt. Már a megjelenésén is látszott. Ő biztosan barátokat szerezni meg bulizni jött az egyetemre. Ezért is keresett lakótársat. Nekem azonban csak azért kellett, hogy ki tudjam fizetni a lakbért. Utálok emberek között lenni, de már nem tudtam egyedül fenntartani a lakást abból a kevéske fizetésből, amit a pincérkedésből kapok. Nem a szívem csücske az az állás, de muszáj dolgoznom, hogy a suli mellett az alapvető szükségleteim is finanszírozni tudjam.

- Elmegyek a boltba, hozzak valamit? - kérdezem illedelmesen. Azért nem akarom bántani a srácot, csak szimplán idegesít.

- Már voltam én. Vettem sok mindent. Nem muszáj venned, ehetsz bármiből, amiből szeretnél és a vécépapírt is közösnek vettem.

- Harry - sóhajtok -, nem kell ezt csinálnod. Én megveszem a saját kajám, te a tiéd. Ez ilyen egyszerű.

- Oké, de ha mégis...

- Nem, tényleg fejezd ezt be. Ne vegyél soha semmiből többet, mert nekem úgysem kellenek, oké? Nem fogadhatom el azt, amit te vettél meg.

- De nekem nem probléma.

- Sejtettem. Nekem viszont nincs annyi pénzem, hogy ezt visszaadjam neked, és ha én valakitől elveszek valamit, mindig adok helyette mást. Ezt én így nem fogom csinálni. Biztos nagyon rendes srác vagy meg minden, de én nem a te rétegedbe tartozom.

Idegesen veszek magamhoz egy vászontáskát, amibe beledobom a pénztárcám és elindulok a tőlünk öt percre lévő Tescoba. A kosárba dobálok néhány instant levest, száraztésztát, paradicsom- és paradicsomos babkonzervet, egy kis sajtot, csokis gabonapelyhet, akciós szalámit és egy fél kiló kenyeret. Legalább nem halok éhen egy pár napig.

Amint kilépek a boltból, esni kezd az eső. Remek...

Csuromvizesen érek haza. A pólómból csavarni lehetne a vizet, a cipőm pedig teljesen átázott.

- Jaj, Louis! Segítsek valamit? - áll meg a nappaliban való pakolásban Harry.

- Mit szeretnél, levetkőztetni? - vágom oda neki kicsit sem kedvesen, a fiú arca pedig vörös árnyalatba fordul át. Megrázza a fejét, majd inkább csak folytatja a pakolást. - Nem kell elpakolnod az én cuccaim - nézek rá furán.