To begin again (L.S.)-BEFEJEZETT

8

Harry

Szenteste van. A kinti utca nyugalmat áraszt be a szoba melegébe. Alig fél órával ezelőtt még a hó is esni kezdett, és nem úgy tűnik, mint ami hamarosan eláll. Mindig is szerettem a karácsonyt, viszont innentől kezdve tudom, hogy nem lesz ugyanolyan.

A konyha kis ablakán bámulom a hóesést, miközben várom, hogy a sütő felmelegedjen, és berakhassam a csirkét. Louis a konyhapulton ül, kezében egy mézeskalácsemberrel, amit éppen színes cukormázzal dekorál. Próbáltuk valamennyire megteremteni a karácsonyi hangulatot itt benn is különböző ünnepi ételekkel és még egy égősort is tettünk a nappaliban lévő polcra.

- Olyan szép - sóhajtok kifelé bámulva. - Köszönöm, hogy itt vagy.

- Nincs mit - rázza meg a fejét. - Még szoknom kell ezt, de ezt csinálják a barátok, nem igaz?

Elmosolyodom, majd kinyitom a sütőt, hogy betegyem a húst. Megmosom a kezem a csapnál, hogy segíthessek Louisnak. Elveszem a kék cukormázat tartalmazó habzsákot és apró szemeket és szájat nyomok a sütire. Louis telefonjának csengőhangjára rezzenek össze. A fiú az éppen nem mázas kisujjával hallgattatja el a The Killers dalt.

- Kihangosíthatom? - suttogja, hogy a vonal másik felén lévő ember ne hallja. Bólogatok, hiszen engem nem igazán zavar, ha őt sem.

- Boldog születésnapot, kicsim! - hallok meg egy ismerős hangot. Nem igazán telhet el két másodperc, realizálom, hogy ez bizony Jay, amint felköszönti a fiát. Miért nem mondta Louis, hogy ilyenkor van a szülinapja? Csodálkozva bámulom az arcát, ami most egy természetellenes piros színben pompázik.

- Köszi, anya.

- Boldog szülinapot, Boo! - kiált fel egy kisfiú és egy kislány hang.

- Köszönöm - kuncogja el magát. - Hogy telik eddig a karácsony? Ott is havazik?

- Igen! És holnap jön a Mikulás! - meséli Doris.

- Remélem, sok ajándékot kaptok majd.

- Te is remélem kapsz sok ajándékot! - teszi hozzá Ernie. Louis mosolya fülig ér, nekem pedig egy hatalmas gombóc nő a torkomban. Imádja a családját, de nem ment haza karácsonyra, és még a születésnapját sem ünnepelheti meg velük.

- Jól van, drágák, nekem most mennem kell lassan. Legyen csodás ünnepetek! - mondja, miközben egy szívecskét díszít fel színes pöttyökkel.

- Neked is, Boo! - mondják a kicsik, majd miután Jay is elköszön, leteszik a telefont.

- Miért nem mondtad, hogy szülinapod van? - sétálok elé.

- Nem olyan nagy dolog.

- De az! Ez a... ?

- Huszadik - segít ki.

- A huszadik születésnapod. És te nem vagy otthon a családoddal.

- Harry, én bírlak téged. Szeretek veled időt eltölteni, így egyáltalán nem bánom, hogy itt vagyok. Szarul érezném magam, ha tudnám, hogy egyedül vagy itthon a szeretet ünnepén.

- Hihetetlen vagy - nevetek fel. - Sajnos így nem tudtam semmit venni neked, de egy ölelést fel tudok ajánlani. - A fiú nevetve leugrik a konyhapultról, én pedig a karjaimba zárom. - Boldog születésnapot.

- Köszönöm - simít végig a hátamon.

- Úgy emlékszem, van valaki, akinek ma van születésnapja, de nem tudom ki lehet az.

- Jézus? - nevet fel. Olyan hangosan nevetek erre a megszólalására, hogy már csak abban reménykedek, hogy nem jönnek fel az alsó szomszédok.

Ezután kidíszítjük a maradék pár darab sütit, közben pedig meg is sül a csirke. Próbálom ízlésesre megteríteni az asztalt, de ez a legtöbb kellék híján szinte lehetetlen. Louis leül az asztalhoz, amíg én leteszem a sültcsirkét, majd mellé még a krumplipürét is kirakom.