To begin again (L.S.)-BEFEJEZETT

13

Louis

A szeretet érzése számomra mindig a családi körökben ki is merült. Sosem gondoltam bele, hogy majd valamikor egy másfajta szeretetet is meg fogok tapasztalni, mégis megtörtént. Ha tehetném, soha el nem mennék Harry közelből, a nap huszonnégy órájában rajta csimpaszkodnék, miközben élvezem, hogy körbeleng a megnyugtató Harry-illat. Úgy érzem, ha mellette vagyok, hogy semmi baj nem érhet, a szívverésem üteme viszont a kétszeresére ugrik ilyenkor.

Talán más nem mondta volna el neki, hogy érez iránta valamit, vagy hogy kívánja a csókját, én mégis megtettem. Nem gondolkodtam, mondhatni, kicsúszott. Bár ami utána következett, az minden képzelgésem felülmúlta. Romantikus volt és szeretettel teli. Imádtam.

- Akkor beledobod? - nyitja nagyra a száját a fiú, mire kissé zavarodottan pillantok rá. - A gumicukrot - forgatja meg a szemeit.

- Ja, igen. Persze - mosolyodok el, majd próbálok beletalálni a szájába. A dobás sikerül, Harry pedig mosolyogva rágja össze, majd nyeli le az édességet.

- Ügyes voltál - bólogat mosolyogva. - Nem haltam meg. Ez végülis egy jó dolog.

- Aha.

- Most mi a baj? - néz felém furán.

- Nem tudom, hogy hogy kéne viselkednem, Hazz.

- Engedd el magad! Attól, hogy bármi van köztünk, még viselkedhetünk legjobb barátokként is közben. Gyere már közelebb, na! - ránt meg a felkaromnál fogva, ami következtében ráesek. Nem hagy kiszabadulni, már karjai körém is fonódtak. - Rendben vagyunk. Ráérünk még kitalálni a többit.

- Köszönöm - sóhajtom egy kicsit nyugodtabban. - Csak tudod, kicsit még problémáim vannak az ilyen mélyebb kapcsolatokkal és ezt már így visszagondolva nem mondtam volna ki.

- De nem baj, mert akkor nem tehetném ezt - hajol ajkaimra egy másodperc töredéke alatt újból. Szinte levegőt venni sincs időm, olyan hirtelen ugrik fel a pulzusom, hogy úgy érzem, menten meghalok. Csak próbálom tartani a tempót, miközben a szobát körülöttünk legalább ezer fokosnak érzem. - Elképesztő vagy, Lou - lihegi, miután befejeztük a csókolózást.

- Te is - húzódik mosolyba a szám.

- Nézünk valamit a tévében? - karol át, majd a felkarom kezdi simogatni.

- Most adják nemsoká a Family Guyt.

- Tökéletes - fordul felém mosolyogva. - Jaj már, Lou! Annyira rágörcsöltél. Minden oké, na - mondja, majd egy puszit ad az arcomra, amitől én is elmosolyodom.

Tényleg nem akarok hisztisnek tűnni, vagy csak valami idegesítő érzelmi analfabéta lenni, viszont talán ez tényleg nem lenne nekem való. Harry ezerszer jobbat érdemelne. Olyasvalakit, aki erős és mindig ott tud mellette lenni. Az a célom, hogy ilyen legyek, de ez egyáltalán nem biztos, hogy sikerülni fog még talán egy következő életben sem. Ezeket a gondolatokat kicsit félretéve bújok közelebb a göndör sráchoz, aki azonnal átölel.

*

Miután vége lett a közegészségtan órámnak, amit Harry is végighallgatott, Evie-vel az ölében, nagyot ásítva állok fel a székemről.

- Álmos vagy? - kuncog aranyosan, mire elkínozott arccal bólintok egyet. - Pedig még csak nyolc óra van.

- Még szerintem felhívom anyát aztán alszom - húzom el a szám. - Persze csak ha nem gond.

- Dehogy az! - mosolyodik el, majd lágyan összeérinti az ajkainkat. Egy puszit adok a szájára, ő pedig megsimítja a vállam. - Üdvözlöm Jayt!

- Átadom - bólintok, mielőtt a konyhába mennék. Ott tárcsázom anyát, aki nem sokkal később fogadja a hívást.