𝐩𝐫𝐨𝐦𝐢𝐬𝐞 ˢᵃⁿᵒ ᵐᵃⁿʲⁱʳᵒ (✓)

𝟏𝟒

𝟐𝟎𝟎𝟕.𝟎𝟔.𝟐𝟖.

"Szakítani akarsz? Miért?" sokkolodtam le ahogy meghallottam mit is akar tőlem ilyen hirtelen.

"Manjiro szólalj már meg!"

De ő továbbra is csak állt velem szemben szótlanul és még csak rám sem nézett. Fájt minden szava, de a dühöm nagyobb volt.

"Miért? Válaszolj erre az egy kérdésemre legalább, mert megérdemlem, hogy valami magyarázatot kapjak!"

"Ne mondj semmit, ne tedd ha nem akarod." ütöttem meg, ő pedig csendben tűrte.

"Utállak Manjiro!"

Ott hagytam és vissza se néztem rá. Szakított velem anélkül, hogy bármit is mondott volna. Úgy mondta ki a szavakat mintha parancsba adná nekem, de nem tettem semmit amiért ennek így kellett végződnie. Tegnap még együtt töltöttük az időt, ma pedig elhívott, hogy találkozzunk és még csak nem is gondoltam arra, hogy szakítani akar. Nem értem miért ilyen váratalnul, az okát pedig pláne nem. Megígérte... Megígérte, hogy velem lesz mindig, de megszegte ezt.

𝟐𝟎𝟎𝟕.𝟏𝟏.𝟎𝟑.

Baji szülinapja van ma, szóval a sírjához kimentem. Szemben vele leültem és beszélgettem vele. Mégha ő nem is tud válaszolni akkor is ő meghallgat, mert a legjobb barátom.

Ha már a temetőben voltam meglátogattam Emmát is és néha Izanát is meg szoktam. Nem ismertem igazán, nem álltunk közel egymáshoz, mégis valahogy néha jól esik a társasága. Viszont arra kicsit sem számítottam, hogy Manjiro is ott lesz.

"Manjiro." szólítottam meg mire rám nézett, de csak elment mellettem.

"Azt mondtad nem hagysz el, most mégis egyedül vagyok. Megint. Komolyan szerettél engem Manjiro? Vagy csak hazudtál?"

"Én be fogom tartani az ígéretemet és le foglak győzni. Legalább én ne szegjem meg az ígéretet ha már te igen."

Ismét egy szó nélkül ott hagyott, a szemembe sem nézve. Annyira utálni akarom, de nem megy. Ő volt az aki miatt nem éreztem magam üresnek, viszont most ő az oka, hogy üres vagyok.

𝟐𝟎𝟏𝟓.𝟎𝟔.𝟐𝟔.

"Sora-chan mit csinálsz?!" akadt ki Hina amikor meglátta az ollót a kezemben és a hajamat.

"A fekete hosszú hajamból elegem lett, így elvágtam." hazudtam valamit. Az igazi oka csak annyi, hogy amikor a tükörbe nézek eszembe jut ahogy Manjiro megdícséri a hajamat és nem akarom hallani a fejemben többet.

"Tedd azt le Sora-chan. Elmegyünk Akkunhoz ha szeretnél változtatni a külsődön, de ne te csináld." vette el tőlem az ollót.

"Rendben, menjük el Hina."

Hina néha úgy viselkedik velem mintha egy gyerek lennék akire figyelni kell, mert nem tudni mit fog tenni. Pedig én ki számítható vagyok. Semmit sem fogok tenni amivel kárt okoznék önmagamban, mert még nem győztem le Manjirot. Anélkül nem szeretnék távozni a világról.

Pedig lenne okom, hogy öngyilkos legyek. Az egyetlen személy aki mellettem maradt az Hina, de számára is csak teher vagyok. Az ég világon nincs semmi ami miatt élhetnék, emellett még a mentális egézségesem sincs rendben. Viszont Manjirot látnom kell, vele kell lennem.

𝟐𝟎𝟏𝟓.𝟏𝟎.𝟐𝟗.

"Sosem fogok megbocsátani azért amit Bajival tettél, de Kazutora te vagy az egyetlen akihez forduljatok." támadtam le a fiút.

"Mi az Sora-chan? Mit szeretnél?"

"Mint tudod a többiek úgy döntöttek nekem jobb lesz ha inkább egyedül hagynak. Hinát nem akarom bele rángatni, szóval kérlek segíts elő keríteni Manjirot."

"Sora-chan biztos vagy te ebben?"

"Teljesen. Én... Szeretem őt még mindig és meg akarom menteni. Meg kell mentenem őt."

"Miben tudok segíteni neked?"

𝟐𝟎𝟏𝟕.𝟎𝟖.𝟎𝟑.

Két éve keresem Manjirot, de ő mindent meg tesz, hogy véletlenül se találjam meg. Annyi levelet írtam neki, ő egyre sem válaszolt. Nem érdekli mi van velem, lehet már el is felejtett, de nem lepődnék meg, hisz ő választotta ezt az útat.

Fel kell adnom. Fel kell Manjirot adnom, akkor is ha nehéz. Ha őt már nem foglalkoztatom akkor nekem is el kell felejtenem és muszáj az életemre koncentrálni. Az egészségem miatt tennem kell valamit. Legalább Hina is megnyugodna egy kicsit, ha már csak ő maradt nekem. Jobb lesz ha elmegyek csendben.

𝓚𝓲𝓸𝓽𝓸, 𝟐𝟎𝟏𝟖.𝟎𝟔.𝟐𝟓., 𝟏𝟓:𝟑𝟖

Haza megyek. Itt az ideje, hogy ismét visszatérjek Tokyoba. Oda ahonnan egyébként elmenekültem. Bármennyire próbáltam összeszedni magam az elmúlt kevesebb mint egy évben, nem sikerült. Olyan mintha lehetetlen lenne megszabadulnom Manjirotól. Szinte ő iránytja az életemet. De ha ő nincs mellettem akkor semmi lényege, hogy élek.

Pláne nincs ha ő egyáltalán már el is felejtett. Mert ha szeretne akkor keresett volna vagy igazából el sem hagyott volna. Viszont én megbocsátanék neki ha bármi érdeklődést mutatna felém, bármit. De ez nem történt meg, így lehet be kellene azt fejeznem amit 14 évvel ezelőtt Manjiro megakadályozott. Most legalább nem lesz még lehetősége sem arra, hogy tegyen bármit is ez ellen.