𝐩𝐫𝐨𝐦𝐢𝐬𝐞 ˢᵃⁿᵒ ᵐᵃⁿʲⁱʳᵒ (✓)

𝟎𝟗

𝟐𝟎𝟎𝟓.𝟏𝟏.𝟎𝟐.

Manjiroval ma kimegyünk Baji sírjához. Hihetetlenül hiányzik és továbbra is olyan elképzelhetetlen, hogy már nincs többé. És őszintén el sem akarom ezt fogadni, mert nem megy.

Sosem szerettem temetőkbe járni, mert olyan rideg és ijesztő hely. Eddig nem is kellett eljönnöm, hisz nem volt okom rá.
De mivel Baji egy idióta ezt is meg kell tennem. Nem érdekel, hogy miért tette akkor is egy idióta.

Baji sírja előtt ott volt Chifuyu is és amint megláttam ahogy sír én sem bírtam tovább. Elkezdtem ott sírni, pediz próbáltam tartani magam, csak nem nagyon sikerült jól.

"Mit szólna Baji ha most ezt látná?" mondtam Chifuyunak miközben lehajoltam mellé.

"De hisz te is sírsz." törölte meg a könnyeit és rám nézett.

"Én megtehetem, de te ne sír Chifuyu. Baji lehet nincs mellettünk, de ő nem örülne ha szomorkodnánk, szóval ne sír."

"Akkor talán te is fejezd be a bőgést."

A sírást nem tudtam abba hagyni, de egy kicsit megnyugodtam. Baji sírja előtt ott voltunk hárman és csak az én szipogásomat lehetet hallani. Napok óta ezt csinálom, de ezt nem olyan könnyű feldolgozni. És mivel Manjiro rám parancsolt, hogy ne tartsam magamban amit érzek így nem is teszem.

Chifuyunak és Manjironak fontos banda ügyekről kellett beszélgetnie amin egyébként nekem nem kellett volna részt vennem, de én végig hallgattam őket. Manjiro mellett akartam lenni, mert lehet most már erősnek mutatja magát, de tudom, hogy ugyan úgy fáj neki. Szóval vele vagyok amikor csak tudok és igazából őt sem zavarom, szóval mindketten boldogok lehetünk.

Chifuyu ott szerette volna hagyni a bandát, de Manjiro nem engedte. Megértem Chifuyu érzéseit, viszont örülök, hogy Mnajironak sikerült megegyeznie vele, hogy maradjon. Lehet Bajit elvesztette, de van más oka is maradni a bandában. És hiszem, hogy Takemichi jó vezetője lesz az első osztagnak. Manjiro és Chifuyu jól döntött, hogy őt teszik meg a következő kapitánynak.

𝟐𝟎𝟎𝟓.𝟏𝟏.𝟐𝟓.

Mivel ma semmi dolgom sincs és Manjiro is Emmával van a szülinapja miatt, gondoltam elmegyek a városba kicsit sétálni.

Az elmúlt hetekben sikerült összeszednem magam és feldolgozni, hogy a legjobb barátom itt hagyott. Ahányszor eszembe jut szomorú leszek és sírni akarok, de viszonylag jól vagyok már. Meg egyébként sem szeretném elszomorítani Manjirot azzal, hogy esetleg összetörve lát.

Az utcán sétálva megláttam Hinát, Takemichit és Naotot miközben egy bokor mögött vannak és mintha bújkálnának. Határozattan figyeltek valakit, de nem igazán értettem a helyzet szóval gondoltam oda megyek hozzájuk.

Megálltam mögöttük és hallgattam ahogy beszélgetnek. Teljesen bele merültek az elemzésbe, hogy inkább csak voltam és próbáltam feldolgozni a hallotakat. Bár tetszett az elméletük, hogy Manjiro és Emma között van valami.

"Mit csinálunk?" kérdeztem miközben lehajoltam melléjük, így teljes rá látás nyertem Manjirora és Emmára.

"Sora-chan! Te mit keresel itt?" pánikolt meg Takemichi és aggódni kezdett, hogy mit teszek ha észre veszem Manjirot.

"Inkább ti mit csináltok egy bokor mögött?"

"Öhmm hát éppen.. Tudod."

"Nem, nem tudom Takemichi." nevettem ki a fiút, mert túl vicces volt ahogy pánikolt. Szerintem azt is elképzelte, hogy mi lesz ha megláttom őket.

Idő közben Draken is megérkezett és Takemichi teljes pánikba esett, hogy most mi lesz. Élveztem nézni az egészet.

"Sora-chan és nem akartad volna elmondani, hogy egyébként ők testvérek?"

"Véletlenül sem. Túl jól szórakoztam ahhoz."

Emma hihetetlenül örült az ajándéknak amit Draken adott neki, bár nem csoda hisz napok óta reménykedik benne, hogy legalább felköszönti őt. De így, hogy kapott is tőle valamit igazán a fellegekben lehet.

Miközben Takemichivel beszélgettem éreztem, hogy valaki lyukat éget belém a tekintetével. Természetesen Manjiro volt, mert egyrészt eddig figyelembe sem vettem, másrészt túl gyorsan lesz féltékeny mindenkire.

"Manjiro ha akarsz valamit szólj, de ne csináld ezt."

"Na de Sora-chin a barátod vagyok a minimum lenne, hogy figyelsz rám."

"Ezt úgy mondod mintha nem figyelnék rá soha, pedig egész nap ezt teszem."

"Viszont én azt szeretném ha mindig rám figyelnél és velem lennél."

"Nem kell féltékenynek lenned, mert a te barátnőd vagyok és rajtad kívül senkit sem látok." öleltem át mire ő bele csókolt a nyakam és a hideg is kirázott, de a jó értelemben. Imádom ezt a fiút mindennél jobban.

Végül a nap hátra levő részét Manjiroval töltöttem. Igaz, nem így terveztem a napomat, de egyáltalán nem bánnom, hogy végül így sikerült. Manjiroval minden perc csodálatos és egyébként is annyi időt akarok vele tölteni amennyit csak lehet.

"Sora-chin holnap ugye elhozhatlak az iskolából?"

"Miért kérdezed, hogy ha megteszed mindenképp?"

"Gondoltam most az engedélyed kérem."

"Hová szeretnél most vinni?"

"Legyen meglepetés számodra."

"Manjiro! Most miért?"

"Mert szeretném a barátnőmet meglepni."

"Oké, legyen."

Manjiro adott egy puszit és aztán bementem a házba. Most minden a legnagyobb rendben van. Mióta vele vagyok egyszerűen biztonságban érzem magam és kevésbé félek. Neki hála itthon is viszonylag keveset vagyok emiatt nem kell olyan félelemben élnem mint eddig. Továbbra is tartok a nevelő apámtól, de ha bele gondoldok, hogy Manjiro is min ment keresztül, akkor nekem is sikerülni fog túl élni a minden napjaimat. Emellett én már nem vagyok egyedül sem, nem kell egyes egyedül lennem Manjironak hála.