𝐄𝐩𝐢𝐥𝐨𝐠𝐮𝐞

391 30 1
                                    

𝟐𝟎𝟏𝟖.𝟎𝟕.𝟐𝟖.

"Sora-chin siess már! El fogunk késni!"

"Jól van sietek már."

"Ezt mondtad húsz perccel ezelőtt is."

"Manjiro elég legyen már, mindjárt készen vagyok."

Mint mindig most is Sorára kell várni, de Mikey viszont nem a türelmes fajta, pedig az évek alatt meg szokhata volna már ezt.

"Készen vagyok, mehetünk." állt a fiú elé Sora.

"Azt hittem már sosem fogunk tudni elindulni." sóhajtott fel Mikey és a menyasszonyára nézett. Még a szava is el állt tőle. Bármennyi idő is telt el mióta együtt vannak Mikey még most is meglepődik, hogy milyen csodálatos lány van mellette.

Mivel késésben voltak így siettek amennyire csak tudtak, mert nem akartak elkésni Hina és Takemichi esküvőjéről. Pláne, hogy Sora Hina esküvői tanúja.

"Sajnálom Hina! Manjiro hibája."

"Hé Sora-chin! Te készülődtél órákat."

"Akkor is a te hibád."

Az esküvőkön minden a legnagyobb rendben ment és mindenki boldogabbnál boldog volt. Végre kifizetődött Takemichi kemény munkája. Nem volt hiába az, hogy annyiszor ment vissza a múlt, majd a jövőbe és szenvedett annyit. Végre Hina mellett lehet és mindenkit sikerült megmentenie. Sora és Mikey együtt vannak, támogatják egymást és a jövőjüket is együtt tervezik el. Bármennyire is volt nehéz eddig az út, szenvedett Takemichi, de célba ért és ez mindennél fontosabb számára.

"Tudod Manjiro elkaptam a csokrot, ez egyet jelent."

"Mire gondolsz Sora-chin?"

"Borzalmas vagy Manjiro, egyenesen rettenetes."

"Jól van Sora-chin, csak vicceltem. El foglak venni feleségül amint csak tudlak."

"Remélem az minél előbb lesz. Szeretném ha az ígéretünk tényleg beteljesülne."

"Az én ígéretem inkább. Te továbbra sem győztél le."

"Hé Manjiro! Elfelejtetted mikor megütöttelek? Legyőztelek akkor."

"Az nem számít, mert hagytalak nyerni."

"Persze, én is ezt mondanám mint vesztes."

"Ezt bezzeg nem adod fel mint minden mást."

"Nem szoktam feladni olyan sok dolgot."

"Csak mindent."

"Manjiro!"

A két szerelmes vitáját végig követte mindenki aki az asztalnál ült, de csak kinevették őket. Mondjuk ez csak egy tipikus nap náluk és a többiek is meg szokták már, hogy ilyen semmiségeken vitatkoznak egész nap.

Önfeledten beszélgettek egymással az asztal körül és szimplán csak jól érezték magukat egymás társaságában csak mint régen. Most már nem kell aggódniuk a jövő miatt, mert minden a helyes irányba megy anélkül, hogy bárki közbe avatkozna a boldogságukba.

"Manjiro táncoljunk."

"Muszáj Sora-chin?"

"Igen."

A lány felrángatta Mikeyt és a zene ritmusára táncolni kezdtek. Amennyire nem akarta ezt Mikey annyira élvezte, hogy ennyire közel lehet Sorához. Ennyi idő után is ugyan úgy izgazott lesz ha a lány közelében van, de ez Sorára is igaz.

"Szeretlek Manjiro."

"Én is Sora-chin és foglak is. Ezt megígérem."

━━━━━━━━━
𝓣𝓱𝒆 𝒆𝓷𝓭

𝐩𝐫𝐨𝐦𝐢𝐬𝐞 ˢᵃⁿᵒ ᵐᵃⁿʲⁱʳᵒ (✓)Место, где живут истории. Откройте их для себя