𝐩𝐫𝐨𝐦𝐢𝐬𝐞 ˢᵃⁿᵒ ᵐᵃⁿʲⁱʳᵒ (✓)

𝟎𝟕

𝟐𝟎𝟎𝟓.𝟏𝟎.𝟐𝟎.

"Szerinted hallgatna rám? Azóta nem is beszél velem." néztem Takemichire aki próbált rávenni, hogy beszéljek Bajival és gondolja meg a kilépést.
"De Sora-chan te egy jó barátja vagy, lehet hallgatna rád vagy Mikey-kun megöl engem."
"Megpróbálhatom, de nem ígérek semmit sem." egyeztem bele.

Nekem sem tetszik, hogy Baji ott hagyta a Tomant, de egyszerűen én semmit sem tudok kezdeni. Már velem sem beszél és konkrétan kerül. Pedig ő az első barátom aki nagyon fontos számomra, de még a véleményemet sem kéri semmiben sem. Az elmúlt időben eltávolodott tőlem ami nem tett jó hatást rám, viszont ő Baji, lehetetlen megállítani ha valamit eltervezett.

Arról nem is beszélve, hogy mennyire borzalmas szomorúnak látni Manjirot. Gyerekkori barátok és együtt nőttek fel, szóval elképzelni sem tudom most mit élhet át Manjiro. Próbálok segíteni neki, de ez nem megy ilyen könnyen.

Éppen haza felé tartottam a munkából mikor megint bele botlottam abba a fiúba akinek egy tigris van a nyakán. Manjiro nem mondta el a nevét és fel sem hoztam a témát, hisz eddig nem találkoztam vele. Viszont ha Manjiro azt mondta kerüljem akkor azt fogom tenni, már ha ő is engedi ezt.

"Sora-chan rég találkoztunk." mosolygott rám. Nem tudtam mit kellene mondanom neki, szóval ignoráltam és tovább mentem.
"Sora-chan ne csináld ezt velem! Baji egyik barátja vagyok." állított meg. Nem igazán győzött meg szóval próbáltam kiszabadítani a kezemet amit meg fogott.
"Gondolom Mikey kért arra, hogy ne beszélj velem és kerülj el. Pedig régebben barátok voltunk."
"Voltatok? Miért múlt idő?" szólaltam meg, mert a kíváncsiságom nem bírta ki.
"Mert minden az ő hibája."
Nem értettem mit jelent ez, de kezdtem félni. A tekintette olyan sötét volt és egyáltalán nem barátságos.
"Kazutora, milyen szép lányt találtál.♡" lépett közelebb egy magasabb srác akinek a kezében egy cigaretta volt. Nem tudom hogyan csinálom ezt, de ő sem nézett ki egy megbízható személynek. Most már tényleg rettegek. Valaki segítsen, kérem.
"Kazutora engedd el." rántott hátra Baji, így végre szabad voltam. Életemben nem örültem még ennyire Bajinak, de tényleg.
"Baji, ne aggódj nem akarom bántani Mikey féltett kincsét."
"Akkor is hagyd ki ebből Sorát. Neki ehhez semmi köze." védett Baji. A háta mögé bújtam, mert nagyon nem tetszett a feszült légkör.
"Jól van Baji, nem kell ilyen sósnak lenned.♡" lépett le a magas srác és vele együtt a tigris tetkós fiú is.
"Köszönöm Baji. Már kezdett eluralkodni rajtam a pánik."
"Ugyan Sora, mint a legjobb barátod ez a kötelességem."
"Akkor mégis miért fordítottál hátat nekem és mindenkinek?"
"Neked ehhez semmi közöd, ne akarj bele folyni a dolgokba, jobb lesz."
"De Baji! A legjobb barátom vagy, szerintem jogom vam tudni."
"Nem, nincs."
"Tudod te Manjiro milyen szomorú? Nem akarja elveszíteni a gyerekkori barátját és én sem."
"Sajnálom Sora. Nincs más választásom, de ne szomorkodj miattam. Mikeyra pedig vigyázz helyettem is." mosolygott rám és ott hagyott.
Ne mondj ilyeneker Baji, mert olyan mintha elbúcsúznál.

Nem sikerült Bajit meggyőzni. Pedig nekem szükségem lenne a legjobb barátomra és azt nem akarom elfogadni, hogy elhagy engem, meg a Tomant is.

"Sora-chan? Te mit keresel itt?" lepődött meg Emma mikor meglátott az ajtóban.
"Manjiroval beszélnem kellene most." válaszoltam kissé gondterhelten.
"Még mindig Toman gyűlésen van, de hamarosan itthon lesz, gyere addig be."

Emmával beszélgettem míg Manjiro meg nem érkezett. Végig feszült voltam kicsit, de próbáltam nem mutatni, mert akkor aggódni fognak miattam.

"Megjöttem!" szólt Manjiro, mire én egyből felpattantam és az ajtóban megöleltem.
"Sora-chin? Te mit keresel itt ilyenkor?" lepődött meg ő is, de szorosan magához ölelt ő is. Nagyon jól esett, mert nagyon is ijesztő volt az a két Valhallás srác.
"Beszéltem Bajival, meg találkoztam azzal a tigris tetkós fiúval is." válaszoltam tömören. Manjiro teljesen megváltozott és ideges lett ahogy meghallotta ezt, a szemei is sötétebbek lettek.

"De akkor sem értem amit mondott az a fiú, viszont Baji jobban zavar." fejeztem be a mesélést.
"Ugye biztosan nem esett bajod?" nézett végig rajtam aggódva. Megráztam a fejemet, mire ő megölelt mintha bajom esett volna.
"Többet nem engedem, hogy akár a közeledbe is menjek. Meg foglak védeni."
"Manjito nem történt semmi, ne aggódj."
"Ha nincs ott Baji akkor viszont lehetett volna."
"De ott volt. Amúgy is most fontosabb az, hogy Baji nem szándékozik visszamenni a Tomanba."
"Sora-chin te ezen ne törd a szép kis fejedet. Majd a Toman visszaszerzi Bajit." mosolygott rám.

Úgy tesz mintha ez neki olyan könnyű lenne, pedig tudom, hogy nem. Nagyon is nehéz neki a gyerekkori barátja ellen harcolni és nem is akar vele, mégha nem is azt mondja. Olyan haszontalannak érzem magam, mert még segíteni sem tudok neki. Ha tudnék harcolni akkor az ő oldalán ott lehetnék, de nem tudok, így csak láb alatt lennék.

Manjiro nem engedett haza és aztán suliba is elkísért, hogy véletlenül se essen bajom. Eddig is védelmező volt, de azt hiszem ezek után még inkább. Nem mintha zavarna amúgy.

Mivel Chifuyu is úgy döntött, hogy nem jár be suliba egyedül töltöttem a napot azon gondolkodva, hogyan tudnék segíteni. Mindössze arra vagyok képes, hogy a pajzst játszam, de azt sem sokáig. Azt hiszem az egyetlen dolog amit tehetek, hogy a háttérből támogatom a többieket, mert csak erre vagyok képes.

Délután Hinával és Emmával voltam, mert elhívtak magukkal. Én viszont végig feszült voltam amit észre is vettek, de nagyon aggódom Manjiro miatt, meg Baji miatt is.
"Sora-chan minden rendben?" kérdezte Hina aggódva.
"Igen, csak az elmúlt napokban sok dolog történt." feleltem fáradtan.
"Annyira szeretnék segíteni Manjironak, de egyrészt nem is engedné másrészt pedig nem is tudok."
"Sora-chan ezen ne aggódj annyit. Hidd el elég az ha Mikey mellett állsz." mosolygott rám Emma biztatóan.
"Igaza van van Emma-channak, minden rendben lesz." nézett rám Hina is. Mindketten olyan kedvesek, de jelenleg ez sem nyugtat meg. Olyan rossz elő érzetem van az egésszel kapcsolatban. Nem akarom, hogy Manjiro és Baji egymás ellen harcoljanak, akkor sem ha tudom, hogy nem tennék meg. Baji okkal hagyta ott a Tomant, nem csak, mert olyan kedve volt. Viszont fogalmam sincs mi lehet az indítéka.