𝐩𝐫𝐨𝐦𝐢𝐬𝐞 ˢᵃⁿᵒ ᵐᵃⁿʲⁱʳᵒ (✓)

𝟎𝟒

2005.08.20.

Manjirou szülinapja. Szombat révén azt hittem majd délután találkozzunk, viszont valamiért szokása este találkozni velem. Persze ezzel semmi baj nincs, hétvégén. De míg én tisztességesen járok suliba, ő szereti ellógni a sulis napokat. Minden nap találkozzunk valahogy, és őt nem érdekli ha hajnalok hajnalán.
Késő este jelent csak meg, hogy elvigyen valahová. Mindig van valami hely amit meg szeretne mutatni. Mindegyik olyan mintha éppen randiznánk, de addig nem fogunk míg nem tudom meg az érzéseit és ő sem az enyémeket. Majd ha bevallottuk egymásnak, hogy szeretjük egymást majd talán utána elvihet randizni.

"Manjirou! Te hogy nézel ki?" fogtam meg az arcát ijedten, mert volt egy kisebb sebe.
"Ez csak egy semmiség, ne aggódj." próbált megnyugtatni.
"Nem! Gyere ezt le kell kezelnem, a végén még komolyabb lesz." erősködtem tovább.
"Sora-chin, tényleg nem kell." ellenkezett még mindig.
"Honnan szerezted?" kérdeztem úgy téve mintha nem tudnám.
"Csak.. Megütöttem." talált ki egy kifogást.
"Mondtam már, hogy borzalmasan hazudsz." sóhajtottam.
"Mégis honnan gondolod, hogy hazudok?" kérdezte.
"Ismerlek már, de nem tudom meddig akarsz titkolozni és miért teszed ezt, Mikey." utaltam arra, hogy pontosan tudom, hogy a Toman vezetője amit eddig sosem mondott, de még csak nem is említette.
"Nem akartalak bele vonni a banda dolgaiba." válaszolta komolyan.
"Ugyan. Hinán kívül az összes barátom a Tomanban van. Ennél jobban már benne sem lehetnék." mosolyogtam rá.
"De így nagyobb veszélyben lehetsz ha megtudják, hogy velem vagy." mondta teljesen komolyan.
"Ne aggódj ennyit Manjirou. Tudod, nem vagyok gyenge és egyébként is ki merne kikezdeni Legyőzhetetlen Mikey barátnőjével?" néztem a szemébe.
"Te mégis mióta tudsz erről?" kérdezte.
"Kezdetektől?" feleltem.
"De.. Hogy? Miért nem mondtad, hogy tudod?" akadt ki.
"Nem gondoltam, hogy fontos lenne. Meg nem hittem volna, hogy ennyire titokban akarod tartani." ültem fel a motorjára.
"Igazán gonosz vagy Sora-chin. Nagyon nehéz volt titkolni előled." sértődött meg.
"Ne engem hibáztass! Azt hittem alap, hogy tudom vagy az, hogy elmondod majd." mondtam mosolyogva.
Felszállt ő is a motorja és elindultunk valahová. Mint sokszor most is csak motoroztunk a városban, ami mindig kellemesen telik, hisz csak ketten vagyunk és ez elegendő.
Miután megálltunk gondoltam itt az ideje oda adnom az ajándékát.
"Boldog szülinapot Manjirou." öleltem meg mire ő kicsit meglepődött.
"Tessék. Nem nagy dolog, de szerettem volna egy olyan dolgot adni amiről én jutok az eszedbe." nyújtottam át neki egy láncot amin egy kék kő lógot. A szemem is kék és a nevem jelentése ég ami szintén kék, szóval gondoltam ez megfelelő lesz neki.
"Köszönöm Sora-chin." vette el tőlem. Egy ideig még nézte aztán pedig arcon puszilt. Teljesen lefagytam a tette után, mert ilyet még nem csinált és az okát sem értettem.
"Manjirou?" néztem rá összezavarodva.
"Sora-chin?" kérdezett vissza.
"Ne puszilgass ilyen hirtelen!" pirosodtam el.
"Miért? Talán zavarba jöttél?" kérdezte mintha nem tudná.
"Igen! És ez a te hibád! Figyelmeztess előtte." akadtam ki.
"Szóval csinálhatom, csak szóljak előtte?" kérdezte mosolyogva.
"Nem feltétlen foglak megakadályozni benne." néztem a földet, mert nem akartam, hogy lássa ahogy ég a fejem. Ha így folytatja teljesen belé fogok esni. Pedig már most nagyon is belé szerettem.

A hétfők nem olyan jók. Viszont én azok a kevesek közé tartozom akik szeretik a sulit. Így sosem okoz nekem bajt a hétfők. Bajit már az osztály teremben találtam, de néha még mindig nehezen ismerem fel itt. Mintha két különb ember lenne a suliban és azon kívül. De igaza van a szemüveggel kapcsolatban, tényleg okosabbnak tűnik így.
Még óra kezdés előtt Chifuyu bejött, hogy elhívjon új mangát venni. Mostanában ezt is elhanyagoltam Manjirou miatt, pedig már a kedvenc shoujo mangám folytatássa kint van. Minden az ő hibája.
Mint mindig minden a legnagyobb rendben ment, az órákon remekeltem, hisz nem hiába vagyok osztály első. Éppen matekon a táblánál oldottam meg egy egyenletet és magyaráztam, hogy ezt miképpen kell megoldani, mikor az ajtó kivágodott. Előtte is hallottam hangokat kintről, de nem foglalkoztam vele, de igazán ideges lettem ahogy valaki éppen beront a terembe mikor magyarázok. Az utolsó ember nyitott be akire gondoltam volna, hisz azt hittem ezt nem fogja megtenni, de ő mindig képes valamivel meglepni.
"Sora-chin! Menjünk randizni." mosolygott rám az ajtóból Manjirou.
"Te mit keresel itt? Éppen próbálom ezeket okítani!" mutattam az osztályra.
"Na de Sora-chin! Ez lesz az első igazi randink! Ne vesztegessük az időt." sürgetett.
"Oké, hogy te simán kihagyhatod a sulit, de én nem!" álltam le vele vitatkozni.
"Sora nem fog az élet megállni ha egyszer elmész." állt Manjirou oldalára Baji.
"Baji!" szóltam rá.
"Naaa Sora-chinnnn." kérlelt.
"Fagyit kérek." adtam be a derekamat. Összeszedtem gyorsan a cuccomat és kimentem a teremből. Bajin kívül mindenki leesett állal nézte a jelenetet. Jó, igazából pár lány csak Manjirout nézte, de nekik ajándékoztam pár halálos pillantást. A folyóson várt pár elvert diák, azt hiszem Manjirou volt. Bár ki más ha nem ő.
"Hová megyünk?" kérdeztem felülve a motorjára.
"Fagyizni, mert a barátnőm azt kért." jelentette ki magabiztosan.
"Mióta vagyok a barátnőd?" kérdeztem, mert nem emlékszem, hogy bármikor is megkért volna erre.
"Tegnap előtt óta. Hisz te mondtad, hogy senki sem merne kikezdeni a barátnőmmel." mondta boldogan. Eszembe jutott, hogy tényleg ezt mondtam. Nem is értem, hogyan mondhatam ezt, hisz ezzel megtettem az első lépést, amit tőle vártam. Nem mintha így nem lennék boldog, de akkor is mondja ki, hogy szeret. Igazából így is tudom, hisz sosem játszana velem, de hallani akarom az ő szájából is.
Ő elment venni fagyit én pedig addig a motorján ülve vártam, hogy visszatérjen.
"Ez nem elég ahhoz, hogy megbocsássak amiért elrángattál az óra közepéről." vettem el tőle a fagyimat.
"Akkor még mit szeretnél?" kérdezte rám nézve.
"Nem is tudom. Például még egyszer sem hallottam volna tőled, hogy akarok a barátnőd lenni vagy sem." hajoltam közel hozzá.
"Miért nem ezzel kezdted?" nevetett ki.
"Mert fagyit is akartam." indokoltam meg gyorsan. Mivel még mindig a motorján ültem és így magasabb voltam tőle pár centivel lehúzta a fejemet és megcsókolt. Nem ezt vártam és én nem is ezt kértem. Teljesen lefagytam, hogy most mi van, mit kéne magammal kezdeni, azt is elfelejtettem, hogy hol vagyok most.
"Emlékszel amit szombaton mondtam? Mert szerintem nem!" akadtam ki mikor elváltunk egymástól.
"Azt mondtad akkor figyelmeztesselek ha megpuszillak, de ez nem az volt." vonta meg a vállát.
"Akkor most helyesbítek, akkor is szólj ha megcsókolsz." javítottam ki magam.
"Sora-chin miért van veled ennyi baj?" kérdezte nevetve.
"Emlékeztetnélek, hogy te vállatad ezt a bajt, a te hibád." vontam meg a vállamat.
Már nem is zavar annyira, hogy elrángatott egy óra közepéről, sőt egyáltalán nem. Elmondhatatlanul boldog voltam vele, mondjuk legtöbbször az vagyok mikor a közelemben van, de ez most más. Egész életem során ő az egyetlen aki ilyen szeretetben részesít.

Az első hivatalos randink után párszor csak betoppant a suliba és konkrétan elrabolt. Mint például tegnap. Chifuyuval és Bajival ebédeltem a teremben mikor Manjirou megjelent. Elsőnek csak azt vettem észre, hogy az osztályban lévő összes lány összesúg mindenkivel és kintről is kisebb hangoskodást hallottam. Manjirou hirtelen megpuszilta a fejemet mire leütöttem, mert azt hittem valami random gyerek. Oké, mondjuk meg is ijedtem egy kicsit és amiatt ütöttem le.
"Bocsánat!" mondtam miután rájöttem, hogy a barátomat bántottam.
"Sora-chin így kell köszönteni?" kérdezte az arcát fogva.
"Nem direkt csináltam, de honnan kellett volna tudnom, hogy te vagy az?" kérdeztem bűntudatot érezve.
"Ki más lett volna?" kérdezte.
"Hát igazából nem tudom, de megijedtem!" védtem magamat.
"Ez fájt Sora-chin." nézett rám fájdalmasan.
"Bocsánat, tényleg nem akartam." öleltem meg.
"Ezért el kell jönnöd velem!" lett egyből jobb kedve.
"Mi?" kérdeztem.
"Gyere, elmegyünk valahová." fogta meg a kezemet. Továbbra sem értettem, hogy miért akar megint elrángatni a suliból, a héten már harmadszorra.
"Nem." válaszoltam határozottan.
"De Sora-chin, bántalmaztál. Megérdemlem, hogy el gyere velem valahová." próbált érvelni.
"Nem." mondtam továbbra is és visszaültem a helyemre.
"Sora-chin!" kérlelt tovább.
"Már így is eleget hiányoztam a suliból. Az osztályelső címem a végén el fog veszni." mondtam komolyan, de átgondolva ettől nem kell félnem, csak Bajira rá kell nézni és egyértelmű, hogy én vagyok itt az egyetlen intelligens ember. Manjirou tovább kérlelt, sőt Baji is beszállt és csesztetni kezdett. Viszont a barátom nem olyan türelmes, hogy sokáig kérlelgessen, így egyszer csak felkapott és a vállára tett.
"Manjirou! Te mit művelsz?" ijedtem meg.
"Randizni megyünk." válaszolta nyugodtan.
"Tegyél le! Én ebbe nem egyeztem bele! Manjirou!" mondtam komolyan, de ő nem is reagált rá.
"Ez ember rablás! Én nem akarok menni! Majd suli után! Bajba fogok kerülni!" néztem rá, de ő csak mosolyogva vitt ki a suliból. Inkább feladtam, hogy győzni fogok ellene.
Nem mondanám, hogy zavart ahogy elrabolt akkor, csak ha nem tanulok normálisan, nem jöhetek el előbb otthonról. Én viszont nem akarok ott élni, azzal a személlyel egy tető alatt. Viszont ezután Manjirou elvitt moziba, szóval kiengesztelt. Mint mindig fantasztikus volt a vele töltött minden perc és imádom, hogy milyen gyerekes tud néha lenni. Még sosem láttam milyen mikor a bandával van, de ahogy Chifuyu elmondta mindig komoly és erősnek mutatja magát. Meg szeretném nézni akkor is, de megtiltotta, hogy a banda közelébe menjek.
Ma is megbeszélésük lesz, így nem fogunk tudni találkozni, ezért Hina áthívott magához Emmával együtt. Elsőnek történt ez, hogy egy barátom áthívott magához és velem együtt akar egy csajos estét tartani. Először nem akartam bele menni, de aztán átgondoltam, hogy Manjirou nem ér rá, nekem pedig időm mint a tenger így végül igent mondtam rá.