Azt mondják ha szeretsz
valakit vagy valamit el kell
engedned. Először nem hittem
benne, de mára már értem.
Egy idő után már csak
azt veszed észre, hogy
akit szeretsz nincs veled,
s csak úgy telik az idő nélküle.
Telnek napjaid unalmasan,
egybefolyva némán, mert
nincs a világon semmi ami
felülmúlhatná az ő hiányát.
Nézed magad körül a
sok sok vidám embert, és
csak neked egyedül nem
sikerül boldognak lenned.
Beilleszkednél és nevetnél
örömmel velük, de jó kedved
már a porba hullt, és oly rég
már a semmivel egyenlő.
Ők erről semmit se tudva
nevetnek melletted, mit
sem sejtve hogy közben
egy világ törik össze benned.
YOU ARE READING
Verseim
PoetryEzek a saját érzelmeim amiket nem tudok kiadni magamból máshogy, csak vers formájában...