Keze tapad testemre,
bárhogy kiáltok nem ereszt,
csak csúszik,csúszik egyre feljebb.
Senki sem hallja sikolyom,
nem értik, nem tudják miért ordítok.
Azt hiszik poénkodom
de az ajtó takarja mi a valódi ok.
Ajtó mögé nem lát senki
s senki nem sejti mi folyik ott.
Viccnek szánja de belül zokogok.
Miért én,miért mindig én vagyok?
Miért kell elviselnem csak mert titok?
Nem szólhat szám mert vele ártok,
mindenkinek fájdalmat okozok.
Miért is hinne nekem bárki,
mindig az áldozat aki rossz.
"Mi volt rajtad,mit mondtál?"
Mintha ezt bárki is akarná .
YOU ARE READING
Verseim
PoetryEzek a saját érzelmeim amiket nem tudok kiadni magamból máshogy, csak vers formájában...