Verseim

Csillagos éj

Már sötétedik, már éjszaka van.

Vége a napnak. Már nem látni

kint semmi mást, csak a lámpák

fényét a kihalt üres esti utcán.

Világítanak az út mellett némán.

Ha kiülsz az éjjeli teraszra, nem

hallasz semmi mást, csak a szelet,

és a sötétben fekete fák susogását.

Néhol egy-egy zörej, a közeli

bokorban egy kis állat fészkel.

Éjjel jár ő is, mikor minden nyugodt,

nem les rá semmi veszély sehol.

Nyugodt esti éjen ha kimész a

mezőre, tengernyi kis csillag

terül el fölötted körös körülötted,

miközben fényük bevilágítja az éjjelt.

Nem zavar semmi, egymagadban

fekszel. Bámulsz csendben a csillagos

égre, s gondolkozol azon mi épp

eszedbe jut eme meghitt percben.

Szinte már elalszol, olyan

kellemes. Mégis ki ne aludna

el ilyen kényelemben? De nem szabad.

Mert ha mégis elalszol megfázhatsz.