Szívem nem látott
fényt egy ideje,
mikor te beléptél
az ottani sötétségbe.
Milyen érdekes, hogy
attól a pillanattól fogva,
úgy ragyogtam belülről
mint nyáron a napocska.
Megmentőm voltál az oly
nagy kilátástalanságban,
reményt adtál sötétlő
szívemnek a boldogságra.
Mára már a fény amit
hoztál az életembe, apró
kis fénycsóva az újjá nőtt
óriási nagy feketeségben.
YOU ARE READING
Verseim
PoetryEzek a saját érzelmeim amiket nem tudok kiadni magamból máshogy, csak vers formájában...