Már lassan lehullanak
a falevelek. Az ősz
vége már rohamosan,
egyre gyorsabban közeleg.
Kopaszodó fákról lehullani
nem néztem veled levelüket,
nem ültem veled lombhullató
fák árnyékában csendesen.
Csendesen nyugodtan csak
mi ketten heverésztünk volna
a gyönyörű sárga fák alatt, s
a fák susogását hallgattuk volna.
Barnás sárgás levelük
arcunkra hullott volna
lágyan, mi meg csak
nevettünk volna vidáman.
YOU ARE READING
Verseim
PoetryEzek a saját érzelmeim amiket nem tudok kiadni magamból máshogy, csak vers formájában...