Vágyak, melyek nem
rendülnek, érzések,
melyek egyre s csak
egyre inkább elmélyülnek.
Te ajkad az enyémen,
én ajkam a tieden.
Táncot járnak s zene véget
nem ismerve perdülnek keringőre.
Nem szakadnak el
egymástól és át adják
lelkük s testük szenvedélyét
szégyent nem is ismerve.
Majd fel kelek, s
rá eszmélek ez csak álom.
Még mindig messze vagy tőlem,
csókod pedig továbbra is csak várom.
YOU ARE READING
Verseim
PoetryEzek a saját érzelmeim amiket nem tudok kiadni magamból máshogy, csak vers formájában...