Néha vágyom arra,
hogy elsorvadjak. Csak
ez foglalkoztatja sötét,
magányos gondolataimat.
Elsüllyedek bús fejemben,
lelkem sivár mint sivatag,
szeretetre éhes mint éhező
egész nap, és ez nem szűnik létezni.
Itt tart még valami, csak
tudnám hogy mi az, mert
olyan mintha elvágnám azt a
pici fonalat, s felégetném lelkem hídját.
YOU ARE READING
Verseim
PoetryEzek a saját érzelmeim amiket nem tudok kiadni magamból máshogy, csak vers formájában...