Verseim

Szavak vakító tengere

Jól akarok lenni de nem megy.
Valamiért folyton vissza esem.
Sötétből a kiutat nem lelem,
Nem tudom, talán örökre elveszett.

Keresem erre-arra, nézem hova megyek
de egyszerűen akárhogyan keresem
szüntelen, hiába mindig minden,
a gondolatok tengerébe vesztem.

Látom ezt, látom azt. De mi az igaz?
Szemem el vakul hirtelen,nem értem.
Szavak tengere elveszi szemem világát
s meg vakít, oh mily kegyetlen.

Nem látom a fától az erdőt
mondaná egy bölcs ember
s ha mondaná tán én magam is
tudnám hogy hibát vétek.

De nem,nem szól senki.
Sehonnan se szó,se egy árva hang.
Hagynak veszni szüntelen, én pedig
szavak vakító tengerében rekedtem.