Verseim

Üres héj

Bámulom a sötét nyirkos

falakat, és egyszerűen nem

értem mégis mivé lettem

én a hosszú nehéz évek alatt.

Nézek ki fejemből akárhol

vagyok, igaz vannak körülöttem

de én csak bámulok, s senki

se figyel arra hogy hogy vagyok.

Igaz már megszokták tőlem

hogy sokat morgok. Koravén

és végtelenül makacs és

mindig zsémbeskedő vagyok.

Kedves gyermek énem ki

mindent szeret s sokat

mosolyog már a múlté és

már csak egy üres héj vagyok.

Egy héj mi kiürült, nincs

belül semmi. Csak egy pici

kis csíra mi újra fejlődésnek

indul talán hogy szép lassan kibontakozzon.