Verseim

Kint

Unalmamban

ülök, nézek ki az

ablakon s bámulom

az eget némán.

Csendesen, nyugodtan

nézek kifele, nézem

a nagy messzeséget

semmi másra nem figyelve.

Körülöttem zsong

az élet és éli az életét

mindenki, én viszont

csak nézem mi van odakinn.

Nincs ott kint semmi

mi olyan nagyon érdekes

volna, nekem viszont az

összes figyelmem elvonja.

Legbelül megnyugvást

érzek ha a kinti

kopassz, töredezett,

megtépázott fákra nézek.

Aggodalmas gondolatokkal

teli fejem egy perc nyugalomra

lel, össze tudom szedni

magam egész kényelmesen.

S ha fejem már tiszta

és össze szedtem magam?

Friss aggyal és gondolatokkal

vágok neki a napomnak.