Mereven ülök a síri csendben,
mellettem a függöny rezzen.
Szél fúj be az ablakon,
hozza a hideg fuvallatot.
Nem szól hozzám egy árva
lélek sem,én sem senkihez.
Zene dübörög fülemben,
s a világ csendes lesz körülöttem.
Depresszió ez vagy tán csak
rossz kedv? Nem tudom.
Hangulatom esik lefele,
a sötétség mély tengerébe.
YOU ARE READING
Verseim
PoetryEzek a saját érzelmeim amiket nem tudok kiadni magamból máshogy, csak vers formájában...
