Te voltál a fényem ki óvott mindentől.
A széltől, bajtól, s minden fájdalomtól.
Oly távol tőlem, de mégis vigyáztál rám,
S nem is sejted milyen nagy menedék,
segítség voltál te az én lelkemnek.
Velem voltál, mikor más nem,
Segítettél amiben csak lehetett.
Vígasztaltál mikor valami fájt éppen,
Meghallgattad minden problémám,
S együtt kerestük mindenre a megoldást.
S most, hogy te vagy minden problémám,
Ki keresi velem rád a megoldást?
Te vagy örömöm, búm, s bánatom.
Minden fájdalmam egyetlen okozója,
S még azóta is őszinte mosolyom kiváltója.
Nem vagy már velem, mégsem mentél el
teljesen. A közös emlékek szikráznak, cikáznak
bennem. Az együtt töltött idő nem tűnt el teljesen.
De már nincs ki vigyázzon reám,
óvjon a bajtól többszáz kilóméterre tőlem,
hisz te már nem vagy itt nekem.
ESTÁS LEYENDO
Verseim
PoesíaEzek a saját érzelmeim amiket nem tudok kiadni magamból máshogy, csak vers formájában...