Éjjelente kabátoddal
alszom, mintha plüss
mackó lenne, hisz már
csak ez maradt nekem.
Éjjelente te arcod látom
utoljára mikor polcomra
nézek, hiszen te magad
már nem nézel rám többet.
Éjjelente rólad álmodom
oly varázslatos jeleneteket,
hisz már csak elképzelni
tudom fejemben őket.
Éjjelente könnyek közt
hajtom álomra fejem,
hisz oly nagy hiányod
feldolgozni csak így lehet.
YOU ARE READING
Verseim
PoetryEzek a saját érzelmeim amiket nem tudok kiadni magamból máshogy, csak vers formájában...