A Büntetés (Jikook) Befejezett.

3. Fejezet

Jungkook szemszöge.

A nap lassan telt. Az órákon magyarázó tanárok nem igazán tudták lekötni a figyelmem.

Az agyam minduntalan Jiminen kattogott. Még annak a barom Jacksonnak is feltűnt, hogy el vagyok bambulva.

-Na mi van haver? Nagyon el vagy mélázva ma. - bökött oldalba a könyökével, hogy rohadna meg.

-Semmi. Fáj a fejem. - válaszoltam. Ami hihető volt, mert valójában sokszor fáj a fejem. Ó ha tudná az igazat....Darabokra szaggatnának és oda lenne a suliban a hírnevem, hogy az mi? Egyik lányt borítom meg a másik után. Mindegyik csak pár alkalom aztán pá galambom. Az évfolyamon minden valahogy kinéző lány megvolt már.

Szünetekben láttam a szőkeségem. Szegénynek ott éktelenkedett az állán a nagy zúzódás. Úgy festett összebarátkozott két sráccal. Nem tudom...Olyan fura... Deee. Mikor látom hármójukat a folyosón együtt beszélgetni, valahogy rossz érzés.

Harmadik óra után egyedül ment be a mosdóba. Utána mentem, gondoltam beszélek vele pár percet.

Beléptem és ott állt a tükör előtt,az állán lévő zúzódását nézegette.

-Helló - köszöntem rá.

-Hagyj békén - sziszegte a fogai közt, ahogy a tükörből rám nézett. Ahh istenem. Még így mérgesen is milyen aranyos.

-Nézd, segíteni szeretnék.

-Na nem mondod! Nem kell a segítséged! - ezzel sarkon fordult és kiviharzott a mosdóból, majd rámvágta az ajtót.
Nna. Nem ez volt életem legsikeresebb beszélgetése, az biztos. Pedig egyszerűen muszáj beszélnem vele.

Utolsó óra testnevelés. Általában két osztály van együtt ezeken az órákon. A szívem majd kiugrott a helyéről, mikor megláttam Jimint bejönni tesi cuccban. Ó egek... Az a kis kerek formás feneke...egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. Egyfolytában bámultam míg a tanár magyarázott valamit. Persze ezt egy idő után ki is szúrta.

-Mi van!? Ne bámulj!! - kiáltott rám.

-Nem bámultalak - lódítottam.

-Ne hazudj! Óra eleje óta bámulod a s..... ! - nem tudta befejezni mert egyből a szavába vágtam.

-De nem! - emeltem fel a hangom.

-De igen!- ordította vissza, majd látva a tanár fejét akinek itt elege lett, inkább befogta a száját.

-Jeon, Park! Mit képzelnek magukról, hogy az órámon kiabálnak?!? Szedjék magukat és irány az igazgatói iroda! - kiáltotta dühösen ránk a tanerő. Jimin mérgesen, az orra alatt motyogva indult kifelé én meg utána.
Mikor beléptünk az irodába, a dirinek elkerekedett a szeme.

-Mi a fenét műveltek már megint?

-Bámult!!

-Csak rád néztem!

-Ne hazudj! Bámultál! - kiabáltunk egymásra oda - vissza.

-Na elég ebből! Befejezni! - kiabált ránk az igazgató. - Nos uraim. Ha jól emlékszem mindegyikőjüknek van már büntetésük egy hétre. - egyszerre bólintottunk.

-Tehát. Holnaptól két napos eltiltás. Azt követően pedig egy hónap büntetés. - rótta ki az ítéletet. - Kezdjétek el egymást kedvelni fiúk. Sok időt fogtok együtt tölteni. Végeztem. - lehajtott fejjel szó nélkül baktattunk vissza a tesi terem irányába. Nem mondhatnám, hogy hű de siettünk.

Mivel már eltelt az óra nagy része, leültünk egy padra a terem hátuljában. Ő az egyik végén, én pedig a másik végén. Ez így nem lesz jó. Nagyon, nagyon nem. Meg kell tudnia, hogy nem az vagyok akinek gondol.Nem vagyok egy bunkó. Haj, de mennyire nem.