A Büntetés (Jikook) Befejezett.

8. Fejezet

Jungkook szemszöge.

Ültem a teremben és bambultam ki a fejemből. Semmire nem tudtam figyelni. Csak egy valimin kattogott az agyam. Vagyis valakin. Jimin.

Arra már rájöttem, hogy szeretem. Csak arra nem, hogy az istenbe másszak ki ebből a magamnak kutyult trutyiból. Halvány lila gőzöm nincs.

Hetekkel ezelőtt volt, hogy berántottam a mosdóba. Megpróbáltam vele beszélni, de gyakorlatilag meg sem tudtam szólalni. Leköpött és kiviharzott az ajtón. A teremben még tettem egy halvány kísérletet, hogy mellé ülök, de nem hagyta. Így a büntetés terem végében ültem le és csak bámultam, gondolkodva, hogy mit tegyek. És ez a helyzet hetek óta. Nem beszélünk, ha véletlenül rám is néz, kegyetlen, lesújtó pillantással mér végig.

A szünetek nagy részét Tae - val és Hobi-val tölti. Ennek részben örülök. Legalább nincs egyedül. Így Jackson és a tahó barátai kevésbé tudják bántani. Igaz mindenféle undorító szavakat kiabálnak utána és ilyenkor a szívem hasad meg, de legalább megverni nem tudják.

Ma van a büntetés utolsó napja. Így holnaptól részt tudok venni a külön rajz és zene foglalkozásokon.

Emlékszem Jimint is érdekelte mind a kettő.Remélem ez nem változott.Ott talán még van esélyem valamire.

Szépen rajzol. Az a szem... Az én szemem. Bármi lesz is, azt a rajzot megőrzöm míg élek. Bekereteztettem és az ágyam fölött felraktam a falra.

Egy tanár beszólt, hogy mehetünk. Jimin felpattant és mint akit puskából lőttek ki, úgy viharzott ki a teremből.

Én komótosan sétáltam kifelé.

A parkoló végében felültem a motoromra és haza gurultam.

Belépve az ajtón hallottam, hogy nagyi valakivel beszélget.Mikor beljebb mentem és megláttam ki az... Előbb az ütő állt meg bennem, majd a düh öntött el. A volt barátnőm Milena. Mi a büdös francot akar itt ez a szutyok némber? Mi a bánatot cseverészik a nagyival?

-Nézd csak kis fiam ki várt az ajtóban mikor hazajöttem a boltból. - mondta nagyi mosolyogva, mikor meglátott.

-Sziasztok- köszöntem nekik, nem éppen barátságos hangnemben.

-Jaj, ne légy már ilyen mogorva, te legény. - dorgált nagyi viccelődve. - Inkább menjetek a nappaliba beszélgetni.-mondta.

Erre Milena meg is indult a nappali felé, csípőjét csábosan ringatva. Ó egek, de meg tudnám fojtani.

-Mi a büdös francot akarsz? - dörrentem rá, mikor hallótávolságon kívül értünk.

-Jajj Kookiii ne legyél már ilyen-szólalt meg nyávogós hangján. Esküszöm, szabályosan rosszul vagyok ettől a kurvától.

-Milyen ilyen? És kérdeztem valamit. Mi. A. Francnak. Jöttél. Ide? - nyomatékosítottam minden szót.

-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk ide-oda. Először is fel a szobádba- és végigsimított a karomon.

-Na még mit nem! Húzz el innen piszok gyorsan! Mint aki itt sem volt!! - léptem hátrébb tőle.

Jaaajj nee máár-nyávogott tovább. - Nem akarsz velem lenni? - kérdezte megrebegtetve műszempilláit.

-Hű telitalálat! Nem! És most húzz el innen, míg úriember vagyok és nem váglak ki! - sziszegtem a fogaim közt, miközben az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam azt.

-Ezt még megbánod - dünnyögte az orra alatt,ahogy ment kifelé.

-Soha! - kiáltottam rá és bevágtam utána az ajtót.