A Büntetés (Jikook) Befejezett.

9. Fejezet

Sziasztok csajok.
Nya itt a folytatád. Remélem tetszeni fog nektek.
Viszont...
Figyelem 🔞 Jelenet van benne aki nem bírja lapozzon, aki még igen jó olvasást. ☺️

Ui:Várom a nevezéseket A legjobb Jikook FF irok versenyébe

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️

Jimin szemszöge

Ülök a szobámban és rajzolok. Jó kis témát dobott fel Jin a rajz foglalkozáson. Pedig dühös voltam rá nagyon. Oda kellett ülnöm Jk mellé. Fáj a közelében lennem. Fáj. Mert szeretem. A történtek és minden ellenére is. Tudom oltári nagy baromság de ez van. Mikor vége volt a foglalkozásnak, úgy rohantam ki a teremből, mint akit kergetnek.

-Jimin gyere le légyszives-hallom anya hangját, így lementem hozzá a konyhába.

-Teríts meg kérlek, hat főre.Vacsora vendégek jönnek. Apropó a szobádban rend van?

-Mert a szobámban eszünk? - kérdeztem unott hangon. Ki a fenét érdekelnek a vendégek. Most nincs türelmem ilyesmihez.

-Hé hé! Vigyázz a szádra fiatalember !-dörrent rám anya.

-Én nem tudom mi a csuda van veled mostanában, de befejezhetnéd már ezt a viselkedést. Mintha semmi nem érdekelne. - folytatta.

És ekkor megszólalt a csengő és anya sietett ajtót nyitni. Mikor a vendégek beléptek az ajtón....

Ezt nem hiszem el. Anya meghívta Jk - t és a nagyszüleit vacsorára. Az agyam eldobom. Na nem. Én tuti nem ülök le egy asztalhoz enni... ezzel. Ma kihagyom a vacsorát. És már osontam is fel a lépcsőn a szobámba. Anya persze észrevette és utánam szólt, hogy menjek vissza. Na még mit nem.Nem reagáltam anya szavaira. Bementem a szobámba, leültem az íróasztalomhoz,fejemet a karomra hajtottam. Éreztem, hogy könnyek égetik a szemem, mint mostanában annyiszor.

-Miért? Miért ekkora egy pöcs? Miért szerettem belé?Hogy a fene esne bele. - elmélkedtem, mikor az ajtón halk kopogás hallatszott majd kinyílt az ajtó. Nem emeltem fel a fejem. Azt hittem, anya az.

De nem. Nem anya volt.

Jk.

Bejött a szobámba, óvatosan becsukta maga mögött az ajtót.

-Mit akarsz itt? Menj innen! - sziszegtem a fogaim közt, pedig legszívesebben a nyakába borultam volna.

Halkan, szinte suttogva szólalt meg,miközben elindult felém.

-Nézd Jimin beszélnünk kell.Nem tehetnénk félre a történteket?

-Miii? Félretenni?!?! - köptem neki oda, miközben felálltam.

-Tegyem félre, hogy szó szerint a földig pofoztál a fél iskola előtt? Megaláztál, hogy védd a hírneved!!! Az a fontos neked!!! És nem érdekel téged, hogy kibaszottul szeretlek, te kibaszott szemét!!! - mondtam és éreztem hogy patakokban folynak a könnyeim az arcomon. Bevallottam. Kimondtam. Kimondtam neki, hogy szeretem.

-Én is szeretlek. Nagyon szeretlek Jimin. De nem lehetünk nyíltan együtt. - mondta és közelebb jött hozzám.

-Ó a kibaszott hírneved el ne vesszen!

-Nem érdekel a hírnevem. De ha nyíltan együtt lennénk csak még jobban bántanának mint most. Értsd meg, ezzel téged próbállak megvédeni. - igyekezett megmagyarázni a viselkedését.

-Nem érdeke, hogy jobban bántanának, azt is vállalnám, csak lennénk együtt - zokogtam.

Hozzám lépett, két kezébe fogta az arcom. Hüvelyk ujjaival törölgette a lecsorduló könnyeim.