A Büntetés (Jikook) Befejezett.

17. Fejezet

Jimin szemszöge 

Az iskola újra kezdődött. Így Jk iskolába járt és most már minden nap ment utána dolgozni. Így szinte semmi időt nem töltünk együtt. 

Mivel én online iskolába járok, szinte soha nem hagyom el a házat. 

De ma Jk-nek szabadnapja van, így iskolából egyből jön haza és tölthetünk egy kis időt együtt. Bár szerintem csak aludni akar. 

Az iskolai beosztásomat gyakorlatilag én irányítom. Van, hogy éjjel felébredek és nem tudok visszaaludni. Olyankor fogom magam és 1-2 leckét megcsinálok

 valamelyik tantárgyból. Ilyenkor Jk  szinte mindig felébredt és rám szól, hogy menjek visszaaludni.

Jk pár perc múlva hazaér. Valóban fontos dologról kell beszélnem vele. 

Kimegyek a kis teraszra, füstölök egyet mielőtt megérkezne.

Mikor megjött egyből a fürdőszobába ment. Nagyon ideges vagyok a mondandóm miatt,de ő többet, jobbat érdemel. Csak nem tudom hogy fog reagálni. 

-Olyan fáradt vagyok - mondta, miközben mellém feküdt és fejét a hasamra tette. 

-Ööö igen. Elhiszem. - válaszoltam. 

Szavaim nyugtalanul hangzanak.Felemeli a fejét és rám néz. 

-Minden rendben van? 

-N.. Igen. 

Fejemet a fejtámlának támasztom. Érzem ahogy könnyek buggyannak ki a szememből és folynak végig az arcomon. 

-Jk te jobbat érdemelsz. - És ott van. Kimondtam. 

-Ezt hogy érted? - Közelebb jön hozzám. 

-Úgy értem, nem hiszem, hogy ez így működik. - Folytattam a mondókámat. - És szerintem tényleg jobbat érdemelsz mint én. 

Úgy nézett rám mintha elmebeteg lennék. 

-Jimin ha úgy gondolnám, hogy jobbat érdemlek, már rég elhagytalak volna. Még a nemi erőszak incidens előtt. Te vagy az aki megérdemelsz. 

Megráztam a fejem és felkeltem az ágyból. 

-Sajnálom Jk. - Zokogni kezdtem mikor felkaptam az összecsomagolt ruháimat a komódról. 

-Park Jimin. - éreztem ahogy megérinti a vállamat. - Ne tedd ezt velem. 

Hallatszott a hangján, hogy a sírás fojtogatja. 

-Nézz a szemembe és mondd, hogy nem szeretsz. 

Felálltam és egyenesen ránéztem. 

-Ezt nem tehetem. 

-Miért nem? - az arcomat fürkészte. 

-Mert szeretlek. Szeretem minden részedet. Valaki megérdemli a szerelmedet. - megsimítom az arcát. - de az a valaki nem én vagyok. 

Éreztem ahogy megragadja a derekamat és szenvedélyes, érzelmes csókba vonz. 

Elhúzódott és ismét a szemembe nézett. 

-Mond, hogy nem akarsz. 

Tétován megérintettem a mellkasát. 

-Ezt nem tudom megtenni.

Fogása a derekamon szorosabb lett és zárta a még meglévő kevés teret köztünk. 

Átkaroltam a nyakát, mikor ismét csókolni kezdett. 

Éreztem ahogy a hátamat simogatja, míg én a hajába túrtam. 

Felemelt, a komódra helyezett és megtörte a csókot, hogy levegye a pólóm.