A Büntetés (Jikook) Befejezett.

14. Fejezet

Jimin szemszöge

Nem nagyon alszom. Nem tudok, de úgy teszek mintha aludnék, hogy Jk tudjon aludni. 

És alig ettem. Naponta általában egy étkezés,ami legtöbbször egy kevés főtt étel.

Fogytam is jó pár kilót, ami Jk-t aggasztja. Folyton azt mondja,  így meg fogok betegedni és mindenféle finomságot megfőz, csak hogy rávegyen az evésre.Ez némileg sikeres is, pár napja rávett, egyek néhány falat reggelit is. 

Hmm nem is tudtam eddig, hogy tud főzni.

Most, hogy szünet van a suliban egész nap dolgozik. Én meg vagy Jinéknél dekkolok vagy itthon vagyok. JK nagy nehezen beleegyezett abba, hogy ne legyek állandóan a barátainknál, míg ő dolgozik. Mert egy két órát ott tölteni az azért más, mint egész nap ott lenni. Mivel a ház biztonságos és nem lehet csak úgy bejönni, sikerült rábeszélni, hogy lehessek egyedül is itthon. De napközben több alkalommal is felhív, hogy minden rendben van e, és a lelkemre köti, el ne hagyjam az épületet. 

A tárgyalás utáni napokban elég nagy volt a káosz, de már nagyjából kitisztult a kép. 

Az egy dolog, hogy anya szabályosan őrjöngött. Vehemenciáját ismerve ezen meg sem sem lepődtem. 

De hogy apám…. Aki a nyugalom és higgadtság mintapéldánya kikelve magából kiabáljon… Hú, ilyet eddig még nem láttam.

Bementek az iskolába, az igazgatóhoz. El akarták érni, hogy Jacksont és barátait csapják ki az iskolából. 

A diri megértette az indokaikat, sőt azt mondta ő is ezt szeretné a helyükben, de nem tehetett eleget szüleim kérésének. 

Mégpedig azért nem , mert Wangot felmentették a vádak alól, a haverjai pedig jogilag meg sem voltak vádolva. 

Szüleimnek sajnos be kellett látniuk az igazgató tényleg nem tehet semmit. 

Így aztán megegyeztek abban, hogy a biztonságom érdekében online oktatásban fogok részt venni. Egy hónapban egyszer kell csak megjelennem személyesen az iskolában, pár órára. Az igazgató pedig garantálta erre az időre a biztonságom. 

Így az oktatásom problémája meg lett oldva. 

A tárgyalás estéje óta Jk nem nyúlt hozzám, miután másnap reggel felébredt és meglátta a vérrel borított lepedőt. Azt mondta, addig nem, amíg teljesen meg nem gyógyulok. Szerintem túl reagálja a dolgot. Tudom, hogy jól vagyok e vagy sem. És fizikailag jól vagyok. 

Úgy döntöttem újjá akarom építeni az életemet Jk - vel és megpróbálom elfelejteni ami történt velem. 

Csak ez francos álmatlanság…. Olyan jó lenne már egy nagyot aludni. 

Egyik nap mikor Jk dolgozott és tudtam, hogy Jinék nincsenek otthon, úgy döntöttem kimegyek egy kicsit levegőzni. Csak itt a ház közelében. Már hetek óta nem mozdultam ki. Azt hogy hol lakunk úgyis csak a barátaink, a szüleim és Jk nagyszülei tudják. 

Mikor pár lépésre voltam a ház bejáratától előveszem a cigit amit Yoongi vásárolt nekem, miután elmondtam neki, hogy nem tudok aludni. Azt mondta ez segít. Szóval meggyújtom és elszívom, majd visszamegyek. 

A lakásba érve hanyagul lerúgom a cipőm, ledobom a kabátom, majd elterülök a kanapén, mint egy gyalogbéka. 

Nem tudom miért vagy min, de ép vigyorgok a. semmin, mikor Jk hazaér munkából. Mikor meglátom elkezdek hangosan nevetni. 

-Mi az? - emeli rám a tekintetét - Hetek óta nem hallottalak nevetni. 

-Jk kis kutyát akarok - mondtam vihorászva.