A Büntetés (Jikook) Befejezett.

7. Fejezet

Jimin szemszöge

Reggel felébredtem, de nem nyitottam ki a szemem. Magam mellett tapogatva Jk kerestem,de mikor realizáltam, hogy nincs mellettem kinyitottam a szemem.

Elment. Itt hagyott. Szó nélkül.Én balga. Várható volt.Mit is gondoltam. Félti a hírnevét. Ő nem vállalja a másságát nyíltan.

Könnybe lábadt a szemem, felültem. Arcomat a tenyerembe temettem és eleredtek a könnyeim.Pár perc után összeszedtem magam és a fürdőbe csoszogtam. Egy gyors zuhany és rendbe szedtem magam. Fogtam a hátizsákom és lebaktattam a földszintre. Anya elvitt kocsival a suliba.Motyogtam egy halk sziát és kiszálltam a kocsiból. Ahogy beértem a suli épületébe tekintetek szegeződtek rám, de nem érdekelt. Szédültem és fájt a gyomrom, alig kaptam levegőt.Megálltam.Egy pillanatra megláttam Jk - t ahogy felém tart. Látásom kezdett homályosodni, zúgott a fülem. A testem furcsán elzsibbadt. Éreztem, ahogy a fejem a padlóra csapódik és minden elsötétül.

-Menjetek arrébb!!! Hé Jimin, haver mi van veled? - hallottam meg Hobi hangját tompán. Éreztem ahogy két kéz felhúz a földről ülő helyzetbe.

-Mi van veled? Miért sírtál? - kérdezte.

-Sírtam? - kérdeztem elcsukló hangon.

-Igen. Jöttél a folyosón közben sírtál. Egyszer csak megálltál és elájultál. - magyarázta.

-Na gyere. - mondta és törzsemnél fogva felemelt a földről és a mosdóba vezetett.

Nem szólt semmit. Hideg vízzel kicsit megmosta az arcom. Épp papírtörlővel itattam le az arcomról a vizet mikor nyílt a mosdó ajtaja. Pár pillanat múlva két erős kar ölelését éreztem a derekamon. Tudtam jól kinek a karjai. Jk.

-Jól vagy? -kérdezte, miközben magafelé fordított.

-Igen jól. - néztem csoki szinű szemeibe.

-Akkor jó.De biztos nincs baj ugye?

Na itt elöntött a düh.

-De van! Kurvára van! - kiabáltam, és ellöktem magamtól.- Reggel mikor felkeltem nem voltál ott! Elmentél! Egy büdös rohadt szó nélkül ott hagytál!!! - itt már magamon kívül ordítottam és a könnyeim is eleredtek.

- Kicsim miről beszélsz? - kérdezte döbbent arckifejezéssel, miközben megpróbált megölelni.

-Hozzám ne merj érni te szemétláda! Otthagytál, hogy védd a hírneved! - kiabáltam tovább és magam elé tartottam a kezem, hogy ne tudjon közelebb jönni.

-Reggel felébredtél mikor puszilgattan az arcod. Megbeszéltük, hogy lezuhanyozom és hazaugrom suli előtt. Mire végeztem a tusolással visszaaludtál. Így csak csendben eljöttem. Nem hagytalak ott szó nélkül Jimin. Sosem hagynálak-Utolsó mondatánál elhalkult a hangja, hozzám lépett és megölelt. Beleolvadtam az ölelésébe.

-Miért nem emlékszem?

-Nem tudom kicsim, azt nem tudom.-simogatta a hátam.

Hobi álla a padlót súrolta a látottaktól.

-Ezt kaja szünetben szeretném ha elmagyaráznád- mondta döbbent hangon, hol rám, hol Jk-re nézve, majd kiment a mosdóból.

-Nekünk is menni kéne, rögtön becsengetnek. - szólaltam meg,pár perc múlva, mire Jk bólintott. Váltottunk egy rövid, de szenvedélyes csókot és ment ki-ki a maga terme felé.

Az órák alatt azon töprengtem, mit mondjak Hobinak.Hazudjak valamit? De hát a barátom. És ott van Tae. Ő is meleg és elfogadta. Rólam is tudja. És elfogadta. De ott van Jk.... Ő titkolja a másságát.Vajon nem lesz mérges, ha elmondom a kettőnk dolgát Hobinak? Végül döntöttem. Ha mérges lesz, ha nem elmondom neki.