A Büntetés (Jikook) Befejezett.

19. Fejezet

Jimin szemszöge 

Néhány hete mind a ketten érezzük, hogy megváltoztak a dolgok.És nem a jó irányba. Nagyon sokat gondolkodtam kettőnkön. Van rá időm, hisz gyakorlatilag állandóan egyedül vagyok itthon. Ez a helyzet nem tartható fenn tovább. Jk vagy suliba van, vagy dolgozik. Mire este hazaér hulla fáradt. Kaja, zuhany és beájul. 

Arra az álláspontra jutottam, hogy kompromisszumot kéne kötnünk. Bár erre sok esélyt nem látok. Így azt hiszem nem maradt más, mint hogy szakítanunk kell. 

Felébredtem és JK szokás szerint nem volt otthon. Szombat van tehát nem suliban van, hanem dolgozni ment. 

Hagyott egy cetlit, melyen az állt, hogy fél kettőig dolgozik. 

Most fél egy van. 

Kikászálódtam az ágyból és a fürdőbe vettem az irányt. Egy gyors zuhany után visszamentem a szobába és elővettem egy nagy táskát. 

Kinyitottam a szekrényt és elkezdtem a ruháimat szépen bepakolni a táskába. 

JK kettőkor lépett be az ajtón. Döbbenten állt ott. 

-Jimin. Te mit csinálsz? 

Felálltam és ránéztem. Remegtem. 

-JK beszélnünk kell. 

Közelebb lépett és a komódra tette a kulcsait. 

-Mi a baj? 

Sóhajtottam és lenéztem. 

-JK szeretlek. De nem hiszem, hogy ez így tovább működik. Ezúttal komolyan gondolom és a szex sem változtat rajta. 

Felnéztem rá és láttam, hogy némán folytak a könnyei. 

-Csak olyanok kezdünk lenni, mint két lakótárs. Egyre inkább eltávolodunk egymástól. Szinte olyan mintha csak a szex miatt lennénk együtt. Csak 15 éves vagyok. Elméletileg még nem is szexelhetnék, főleg nem ezt a fajta szexet. Te 18 éves vagy. Neked sem így kéne élned. Suliba járni, hétvégenként pedig buliba, lazulni és akár lerészegedni. 

Ekkor már mind a ketten sírtunk. 

-Szóval szeretnél egy kis szünetet tartani ? - kérdezte, miközben az arcomat fürkészte. 

-Nem Jk-ráztam meg a fejem. - Szerintem szakítanunk kellene. De ez nem azt jelenti, hogy nem lehetünk barátok. 

-Jimin te is tudod, hogy ez a lehetünk barátok szarság soha nem működik. Te is tudod, én is tudom, hogy ezeket után valószínű soha még csak beszélni sem fogunk. - mondta, miközben a lábát bámulta. 

-Őszintén? Azt hittem az lesz a legjobb. - fogtam meg a kezét. 

-Tudom. - bólintott, de nem nézett rám. 

Figyeltem ahogy egy könnycsepp leesik az arcáról és földet ér. 

Felemelte a fejét és átölelt. 

-Mindig szeretni foglak. - súgta a fülembe.

Nem mintha bárki is hallaná amit beszélünk. 

Sóhajtottam. Itt már mind a ketten némán zokogtunk egymás vállára. 

-Én is mindig szeretni foglak. 

Néhány percig ott álltunk, mire elhúzódtam. 

-Mennem kellene - mondtam. Hangom rekedt volt a sírástól. 

JK aprót bólintott. 

Szóval fogtam a táskám és elindultam. 

Míg a liftet vártam szerencsére nem jött senki. A földszintre érve kiléptem és a kijárat felé vonszoltam magam. Igen vonszoltam. A szívemet egy mázsás súlynak éreztem, ami húz visszafelé. 

De az eszem tudta, az a helyes amit teszek. Mind a kettőnknek jobb lesz így. Legalábbis remélem. 

Kifelé menet elhaladtam a portaszolgálat előtt.

-Viszlát és köszönök mindent-köszöntem el a portástól,aki a nagy táskámat látva, döbbenettől kikerekedett szemekkel köszönt vissza. 

Kilépve a házból, anyám autója felé vettem az irányt. 

Mielőtt beültem volna a kocsiba visszanéztem a házra, majd fel az ablakunkra. 

JK ott állt mint egy szobor. Láttára újra könnybe lábadt a szemem. 

Egy halványat intettem neki. Ő visszaintett. Nem láttam, de tudtam, hogy sír. 

Anyám a hazafelé vezető úton nem szólt egy szót sem.És szokásától eltérően a rádiót sem kapcsolta be. 

Az autóban síri csend volt, a motor halk búgásától eltekintve. 

Mikor megérkeztünk, a házba lépve egyből a szobám felé vettem az irányt. 

Belépve a táskám ledobtam az ajtó mellé és az ágyra vetettem magam. 

Úgy éreztem a szívem ezer darabra tört a mellkasomban.

Mélyről jövő zokogásban törtem ki, majd álmatlan alvásba sírtam magam. 

The End.

Sziasztok.
Pfff nem is tudom mit mondjak. Amikor átküldre Edit barátnőm, hát én a lelkemet kibőgtem amikor elolvastam. 😭
Én nem ilyen véget gondoltam ide, engem ledöbbentett...!!!
Viszont ezt a könyvet itt lezárjuk, mármint Edittel ezt beszéltük meg. És hát nem minden könyv Happy End, de azért szép történet volt. 🥰 Imádat..❤️❤️❤️

Legyen további szép napotok, és jó pihit a hosszú hétvégéhez.
Millió puszika és ölelés

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️