A Büntetés (Jikook) Befejezett.

12. Fejezet

Jimin szemszöge

A karácsonyi szünetet megelőző utolsó tanítási nap. Végre. 

Az elmúlt két hét totál téboly volt. A fenyegetés miatt igen csak felerősödött a pánik betegségem. Jk állandóan a nyomomban volt. Most komolyan. Még a mosdóba sem mehettem egyedül.

Nem tudom hogy csinálta, de mikor kijöttem az órákról ő már ott állt a tanterem ajtajában és rám várt.

A barátainknak ez persze szemet szúrt, így elmondtuk nekik, hogy mi történt. Teljesen le voltak döbbenve. 

A lakással oltári nagy  szerencsénk volt. Jinék házában felszabadult egy kis egy hálószobás apartman. Jin még aznap beszélt a tulajdonossal,mikor a benne lakók kiköltöztek, hogy ne hirdesse meg a lakást, mert ő tud megbízható bérlőket.

Jó környéken,nem is olyan messze a sulitól van a ház. Szép, tiszta kis lakás, egész jól felszerelve háztartási gépekkel és egész modern bútorokkal. Az ára is  kedvező, főleg, hogy kiderült, a lakbérre kap Jk támogatást mivel nappali tagozatos tanuló. Csak egy papírt kellett kérni a suliból, amin ezt leigazolják. 

Biztonsági szempontból pedig nem volt elhanyagolható tény, hogy 24 órás portaszolgálat van az épületben, a lépcsőház, a lift be van kamerázva. A portásoknak le lett adva, hogy senkit nem engedhetnek fel hozzánk, csak akkor, ha mi előre szólunk valaki érkezéséről. 

Az is könnyebbség volt, hogy Jin és Nam csak egy emelettel lejjebb laktak. Így mikor Jk dolgozott nem kellett estig és szombaton a műhelyben punnyadnom. Náluk voltam és szerelmem odajött értem. 

Jk beszélt a szüleimmel. Vonakodva ugyan, de végül megengedték, hogy elköltözzek. 

Hirtelen összeköltözésünk okát természetesen nem árultuk el nekik és Jk nagyszüleinek sem. Bár volt egy ilyen kósza ötletünk. De mérlegeltünk és végül úgy döntöttünk a barátainkon kívül nem mondjuk  el senkinek, mi történt. 

Persze a suliban sok mindenkinek feltűnt a furcsa viselkedésünk. Tanároknak, diákoknak egyaránt. 

Mint ahogy az is, hogy Jk nem az imádott motorjával járt, hanem kocsival. Persze ez is biztonsági okokból volt. 

Néha meg-meg kérdezte valaki, hogy miért van ez, vagy miért van az. De pár nap után feladták a kérdezősködést. 

Tehát a múlt hét vasárnap nagy részt azzal telt, hogy becuccoltunk a lakásba. 

Apa, Jk nagypapája és a srácok segítettek a hurcolkodásban. Aztán mikor az összes doboz és nylonzsák a lakásban volt, neki fogtunk a helyére pakolni a dolgainkat. Egész jól haladtunk vele. Délután négy után kicsivel kész is voltunk. Fáradtak és éhesek voltunk. 

Jin kitalálta, hogy elmegy a mekibe és hoz kaját mindnyájunknak. Erre persze Nam pattant, hogy nem mehet egyedül. 

-Mert? Nem engem fenyegettek meg - mondta szemforgatva. 

-Akkor sem mész egyedül - jött a válasz Namtól és nyomott egy puszit Jin arcára. 

Így aztán mikor mindenki elmondta mit szeretne, együtt mentek el. 

Míg vártuk, hogy meghozzák a kaját ki itt ki ott dőlt el. 

Tae és Yoongil a szőnyegen hevertek le. Jk és én meg a kanapén. Hobi pedig a fotelba kuporgott egyedül. Párom ahogy szokta a TV-t csesztette.

Egyszer csak Yoongi törte meg a csendet. 

-Te Hobi figyu már, olyan kis árva vagy így egyedül. Tényleg nem akadt még meg senkin a szemed?