Suli tánc fűszerrel [Befejezett]

Első fejezet

0. nap - augusztus 31, vasárnap

Fogtam a napozó széket és kiültem vele a kertbe. Szeretem, hogy mikor hátradőlök, a lábam fellendül, a fejem pedig lejjebb megy. Apával télen néha, a téli négyessel - nagykabát, sál, sapka, bakancs - belefekszünk és egyensúlyozósat játszunk.

Holnap kezdődik a suli. Ez lesz a második évem egy hatosztályos magán gimiben. Igazából a szüleim közül az apukámnak telik ilyen „elit" sulira, mivel Budapest egyik leghíresebb szállodája az övé. Így gazdag szülők gyerekei közé járok, ahol a havi osztálypénz minimum 3000 forint és minden ultra modern. Na, jó! Igazából ez nem igaz. Tényleg modern a suli, de csak azért, mert megnyert egy pályázatot, amiből tavaly egész tavasszal- és még nyáron is - építkeztek. Így lett kívül belül a suli tök modern, és bővült három épülettel. Az egyik az a Bál terem, ami egy külön épület a suli mellett. Amúgy teljesen úgy néz ki, mint egy tornaterem, csak annyi a különbség, hogy körben lelátó van. Vele szemben, a suli másik oldalán, kaptunk egy nagy tornatermet, vagy ha jobban tetszik egy csarnokot. Itt csak az egyik oldalon van lelátó, amit a tesi tanárok ki is használnak, hogy ne csak körbe- körbe rohangáljunk, hanem ugorjunk át egy palánkon, másszunk fel a lelátó tetejére, majd vissza, újra palánk átugrás és megérinteni a 25 méterrel arrébb lévő falat. Tényleg nagyon szeretjük őket!

A harmadik épület egy fajta „C" szárnyat képez, amit a sulihoz építettek és minden féle szakkör teremnek ad helyet. Ide sajnos még nem jutottam, be, mert mikor kitört a nyári szünet még építés alatt állt.

Visszatérve a „gazdag szülők gyerekihez": a legtöbb osztálytársam nem gazdag, hanem egyszerűen a szülei azt akarják, hogy egy nívósabb iskolában szerezzen érettségit. Két lány kivételével mindenki rendes és nem flegma. Ők képezik a „menőnek hisszük magunkat" klikket az osztályban. Egyfolytában fontoskodnak, de hát ugye mindenkinek megvan róluk a véleménye. Van még két csendesebb osztálytársunk is, ami alatt annyit értek, hogy még nem nagyon hallottam őket beszélni. Többnyire azért, mert tényleg nem beszélnek, de az is közre játszik, hogy mikor próbálnak megszólalni akkor is akkora a fejetlenség és a hangzavar, hogy nem hallom. Így maradt egy belső kör amiben nyolcan vagyunk. Három lány és öt fiú. Köztük az osztály három leghelyesebbjei is. De nekem is akkora pechem van, hogy a leghelyesebbe zúgom bele: Kristófba. Még tavaly lettem belé fülig szerelmes. Igazából nem tudok pontos határt szabni, hogy mikor estem belé, de elsőnek olyan „szívkiugrasztósan" a téli szünetben éreztem magam. Kriszti vadul állította, hogy neki is bejövök (mármint Kristófnak J) , de ezzel sem engem, sem Jázmint nem győzte meg. Így amikor csak tehettem - értsd: nem körmöltem egész órán - őt bámultam. Többnyire nem vett észre, mivel lassabban ír, mint én, de mikor felnézett akkor is elkaptam a fejem és megigazgattam a hajgumit a hajamban, mintha egész idő alatt azt csináltam volna. J Talán egy kicsit megőrültem.. Persze én még azóta sem tudom, hogy ő mit érez - vagy, hogy egyáltalán érez-e valamit irántam... de amíg nem hagyja el a nyolcasunkat, és nem jön rá, hogy nálam van a napszemüvege minden oké.

- Kislányom! Azonnal indítsd befelé! Még a füzeteid felén nincs címke! - mutatott idegesen a nappali felé, amerre a lépcső van, ami a szobámba vezet. Feltápászkodtam a székből és magam után vonszolva letettem a teraszra.

- Mert csak rá kell írni a nevem. - dünnyögtem eloldalazva anya mellett. Persze erre kaptam egy „ne szemtelenkedj!" Pillantást.

A szobámban előszedtem a szekrény legaljáról, (természetes hisz hol máshol is lehetne?) a baglyos táskám és bele dobtam a tolltartóm, meg egy füzetet. Majd lehuppantam a székemre és felnyitottam a laptopom. Mint minden 14 éves gyereknek, az én utam is a Facebook-ra vezetett elsőnek. Persze a fal tele volt olyan posztokkal, hogy „Viszlát, nyár!", „Good bye good girl:DD" (néhány osztálytársam elég perverz) és még ilyesmik. Bár olyan videót is találtam, amin az igazgató éppen bejelenti, hogy lezárja a tanévet. Ezt nem különösebben értettem, hogy miért most teszik ki, de mindegy... Persze ahogy többnyire az szokott lenni semmi értelmes nem volt fent. Mondhatni, csak a szokásos. J Persze mikor be akartam zárni az oldalt vadul elkezdett pittyegni a gép, ahogy sorra írtak az osztálytársaim. Ádám - a legjobb fiú barátom, sok felsőbb éves kedvence - megkérdezte, hogy most akkor holnap tényleg kezdődik- e a tanítás. Mikor visszaírtam neki, hogy igen nem akarta elhinni. Egy ideig még magyaráztam neki aztán inkább bezártam az ablakot, hagy roskadjon magába e szörnyű hír hallatán. Kriszti átküldte azokat a fotókat, amiket nyáron készített a hármasunkról, meg még egy adagnyit a macskámról, Kandáról. Nem mintha nem tudnék akármikor kimenni és megnézni, de mindegy. Az utolsó Zsolti volt, aki minden köszönés nélkül (neki nem számít, hogy 2 és fél hónapja nem nagyon láttuk egymást) csak egy linket küldött. Na, igen... Annyi volt a szerencsém, hogy a sok pittyegés miatt lenémítottam a laptopom, mert amint megnyitottam a linket egy ilyesztő csaj ordított (gondolom) a képbe. Egy elég hangosat sikoltottam, utána pedig néhány másodperc késéssel anyu is felrobogott a lépcsőn és feltépte az ajtóm.

- Mi történt? - nézett rám olyan arccal, mint aki azt hitte, hogy... nem tudom. Szóval olyan nagyon ijedt arca volt.

- Csak megijedtem. - anyu erre megint furán nézett rám szóval fojtattam. - Zsolti. - erre persze már csak mosolygott és nyugodtabb arccal ment ki.

Hát igen. Egy tanév bőven elég volt arra, hogy megismerje a lényegesebb osztálytársaimat. Krisztit és Jázmint, Krisztiánt (őt még nem látta), Zsoltit és Ádámot. Krisztián kivételével többnyire mind átjönnek és itt „bandázunk", ami abból áll, hogy a fiúk kifosztják a hűtőt, Kriszti, a macskámat, Kandát nyúzza, Jázmin pedig egyfolytában azt hajtogatja, hogy le fogok bukni a macskával, mert ugye ő „illegálisan" van bent. Hupsz. :D Többnyire jól el vagyunk egészen addig, amíg anyu haza nem ér arra, hogy mindenhol kaja maradék van (többnyire csak csomagolás), a fiúk lent tévéznek, Kriszti kint játszik (továbbra is a macskával, amit ő nagyon élvez.. pff. A kis áruló!) Jázmin éppen próbál rendet tenni, én meg... Hát többnyire ez 5 óra felé történt szóval a szobámba tanultam. Ami igenis bátor dolog tőlem. Szóval anya kijelentette, hogy max. egy órát maradhatnak hétköznaponként, és nem foszthatják ki a hűtőt. Igaz ezzel a kijelentéssel elkésett mivel év végén fektette le a szabályokat, de mindegy. :D

Este vacsi után (a nyár emlékére anya gyrost csinált. Nyami!) megmostam a hajam, majd elő szedtem a polcról egy új könyvet és tíz óráig olvastam, Helena Silence Enigma című könyvét.