A szétválasztott ikrek (PUF)

13. Rész

Ismét az a fiú volt, akit még akkor látott, mikor eltévedt. Ani az ijedtségtől majdnem elájult.

-Mit keresel itt? - nézett fel rá a lány.

-Ezt kérdezhetném tőled is. - mondta mély hangon, de arcát egy maszkkal és a kapucnijával takarta.

-Én csak egy nyalókát akartam venni, de te miért vagy itt? - felelte a lány, majd gondolataiba merengett. Miért mindig akkor jelenik meg, ha ő szomorú, vagy a táborban történt valami. Furcsának tartotta. Majd mikor gondolataiból kijózanodott akkor a fiú kapucnija felé emelte kezét, de nem volt sajnos gyors így elkapta a kezét az idegen.

-Nem. - nézett a lányra. Ani bólintott, majd elvette a kezét. - nem mondhatom meg. - suttogta -Nem lehet.

-Miért nem? Nem mondanám el senkinek-döntötte a fiú mellkasára a fejét Ani, mert úgy érezte, hogy vele biztonságban van, ám a következő pillanatban könnyezni kezdett, arcát takarva.

-Még nem jött el az az idő.- nézte meg a karját az idegen, mert nem értette mi folyik, majd rajött, hogy a lány könnyezik- Te sírsz? - fogta meg az állát a lánynak és húzva maga felé szemébe nezett.

-Csak van egy barátom, akit most nagyon megbántottam, mert nem akarom, hogy az ikrem szomorú legyen és ő meg akart csókolni de eltoltan és most nem tudom, hogy mi van és tanácstalan vagyok, de közben meg nem akarom elvesziteni-kezdett bele a lány, ám hiába beszélt össze - vissza a fiú mégis értette. Mikor elmondta, amit szeretett volna, letörölte a könnyeit. - nem tudom, hogy miért mondtam el neked.. Én csak.. Biztonságban érzem magamat, melletted.. Ha anyám látná, hogy egy idegennel vagyok-nevetett fel- nem biz-akarta volna befejezni a mondatot, de a fiú a mutatóujját a szájára tette, másik kezével feltolta a mászkját, de így sem lehetett felismerni őt, majd finoman ajkát a lány ajkaira tette. Anastasia le volt sokkolva. Nem tudta, hogy most mit tegyen, de végül eltolta. - Ne haragudj.. De szívem.. Kötődik.. Valaki máshoz... Nem mintha nem tudnál jól csókolni,csak..

-Csak van egy fiú, akit szeretsz-húzta vissza a maszkot

-Igen..

-És ő is szeret téged?

-Valószínű igen...,de nem lehetünk együtt.

-Miért nem? - fogta meg a lany csuklóját finoman

-Mert.. - kezdte el, de meghallotta, hogy keresi a tanár őt-ne haragudj, de mennem kell.

-Rendben-mosolyodott el az idegen, bár csak a hangján lehetett azt hallani. Majd ránézett a lány csuklójára, ahol egy betű volt. Ám nem az állt rajta, amire ő számított.

Annyira sajnálom skacok, teljesen kiment a fejemből ez az egész Wattpados történet, de mikor megláttam, hogy mennyien írtatok, úgy voltam vele, hogy miért ne? Ti tartjátok bennem úgymond a lelket, hogy valóban van-e ennek értelme, vagy inkább hagynom kéne az egészet. És köszönöm skacok, nekem ez nagyon sokat jelent. ❤️❤️
Legyen szép napotok.