A szétválasztott ikrek (PUF)

6. Rész

Anasztázia reggel korán felkelt, majd felöltözött és kiment a szobába, majd a kijárat felé kezdett menni. Már a kapunál volt, amikor egy kéz hátulról megragadta a kezét majd egy hírtelen rántással megfordította és a kerítéshez szorította. Boka János volt az, egy fekete kapucnis pulóvert viselt és egy fekete, szakadt farmert. Ani lélegzete elállt, arcát elfedte a pirosság. Boka idegesen nézett rá.

-Normális vagy? Hova akartál menni?! Tudod jól, hogy ki nem mehetünk! Tudod milyen baj is történhetett volna?! Elrabolhatnak, eltévedsz stb. Mi bajod van neked?! Mindenki próbál veled kedves lenni, de mindenkit lesajnálsz! -emelte feljebb a hangját, de úgy, hogy ez még nem számított kiabálásnak. Ani lefelé fordította a fejét, és a cipője orrát kezdte nézni, azt mondogatva magában, hogy „erős vagyok, nem sírok". Néma csend következett. Csak a madarak csiripelését, és a tavaszi szellőben a fák suttogását lehetett hallani. Hírtelen egy hang jött mögülük. Anna volt, aki odajött hozzájuk.

-Szia János -mosolygott rá, majd meglátta az ikertestvérét- Zavarok...? -kérdezte félve

-Nem dehogy -engedte el Anit, aki kihasználva a lehetőséget rohanni kezdett egy erdős részre. Boka még utána nézett, majd visszafordult a lányhoz és megcsókolta -Hogy vagy szerelmem?

-Jól, ... de mi történt? Miért voltál vele? Baj van? -nézett a szemébe

-Nem dehogy, minden a legnagyobb rendben van. Gyere, menjünk reggelizni. -vette fel félvállára a lányt, aki elnevette magát.

Az étkezőhöz érve lerakta Annát és megcsókolva elengedte, majd bementek. Mindenki a helyén volt.

-Szia Anna -mosolygott rá Márk- hogy aludtál?

-Köszönöm jól. Te? -nézett rá

-Én is. Megnéztem, hogy ma hova megyünk és állítólag elmegyünk Tihanyba, majd ebédre visszajövünk és később a Balatonba fogunk fürödni.

-Ó Tihany szép hely- csillant fel Anna szeme és izgatottan kezdett neki a reggelijének, ami egy tál müzli volt tejbe mártva.

-Ja. Jó hely -forgatta a szemét és turkált a kajájában Nemecsek. Utált a Vörösingesekkel lenni így nem ez lett a kedvenc tábora.

-Baj van? -nézett rá kérdőn Anna, mire Ernő a bajusza alatt dünnyögve azt mondta „Nem dehogy".

Eközben Bokáék asztalánál nagy volt a csend, hiszen most egyel kevesebben voltak, hiszen nem volt ott Anasztázia.

-Hol van? -nézett körbe az asztalnál Boka.

-Ki? -emelték fel a fejüket a többiek az asztalnál

-Ani...

-Ani? -gondolkodott el Józsi -Jaa, az irritáló csaj? -jutott eszébe- Nem tudom, de nem is nagyon érdekel -evett tovább és a többiek bólintottak egyetértve vele.

-Ti nem vagytok normálisak- nézett körbe János, majd felállt és kiment az étteremből és sietve körbejárta a tábort, ám csak negyedóra múlva találta meg a lányt sírva egy fa alatt, kezében egy késsel.