A szétválasztott ikrek (PUF)

1. rész

Épp utolsó óra volt a Budai Gimnáziumban, ilyenkor a gyerekek már nem a tananyagra figyelnek. hanem másra, pl. Csele nézte az órát, hogy mikor csöngetnek ki, Boka János az eget vizsgálta kíváncsian, vajon esni fog az eső, Csónakos a tollát nézte stb. Éppen kémia óra volt, amikor Rácz tanár úr hallotta, hogy kopogtak, ezért kinyitotta az ajtót, és az igazgató volt az, pár lánnyal, majd bejöttek.

-Jó napot mindenkinek-köszönt, mire mindenki egyből egyenesen ült és figyelt.

-Jó napot kívánok igazgató úr! -mondták egyszerre

-Nos. Azért jöttem, hogy mindenkinek elmondjam, új osztálytársaitok lesznek, ám ők lányok. Úgy gondoltam, hogy újítani kéne az iskolánkat, és ezennel lányok is járhatnak ide. Ennyit akartam, köszönöm. - ment ki.

A fiúk elkezdtek sugdolózni egymás között. Csele azt mondta, hogy:

-Lányok?! Ide? Ez nem lesz jó. Balszerencsét fognak hozni.

-Az biztos. A lányok egyfolytában hisztiznek. Most lőttek mindennek. Nem is fogunk lazítani sem. - csóválta a fejét Kolnay.

- Most mi legyen? - szólalt meg tanácstalanul Leszik

-Uraim! Maguk mit sugdolóznak?! Nem tanulták meg, hogy társaságban nem illik?! Leszik, álljon fel, és mondja el miről beszélgettek! -állította le a fiúk vitáját Rácz tanár úr, aki eddig a lányokkal foglalkozott.

Leszik feje pár másodperc alatt halványpiros lett. Lassan felállt, és a tanár úrra nézett.

-Kedves tanár úr... mi...-kezdett dadogni-mi csak az új sapkájáról beszéltünk. Nagyon jól néz ki... Honnan vette? -kérdezte, mire mindenki bólogatni kezdett.

-Ülj le. -mondta idegesen a tanár, mire Leszik csöndben leült. -lányok, foglaljatok helyet. – a lányok úgy is tettek. Az osztály létszáma így 15 főből állt. 10 fiú és 5 lány volt. -Kérlek diktáljátok a neveiteket, és hogy ki mellett ültök. Haladjunk balról-jobbra.

- Nagy Ildikó vagyok, és... -nézte meg a mellette ülő fiú névtábláját-és Barabás mellett ülök.

-Fodor Evelin, Richter.

-Szabó Bernadett, Boka.

-Váradi Anna, Geréb. -felelte egy hosszú, göndör hajú szőke lány, akinek kék szeme van. A fiúk egymásra néztek. Ez a nézés náluk azt jelentette, hogy Pál utcai fiúkká akarták avatni, ám ugye ő lány volt, ezért névcsere kellett.

-Uraim! Viselkedjetek! -szólt rájuk Rácz tanár úr, és az utolsó lányra nézett-Bocsánat, mondja csak.

-Váradi Anasztázia. -Erre, mindenki megvizsgálta őket, és rájöttek, hogy ők ikrek.

-Akkor önök ikrek? -kérdezte a tanár

-Igen kérem. -felelték egyszerre

-És ki az idősebb? -nézett rájuk. Anna mosolyogva a göndör, hosszabb, barna árnyalatból átmenő szőkés hajú, kék szemű lányra mutatott. -Köszönöm- írta fel

Az óráról pár perc múlva kicsöngettek, mindenki futott ki. A Pálok összegyűltek egy kupacba.

-Mi lenne, ha a nevünk mától kezdve „A Pál utcai fiúk és egy lány" lenne? -ajánlotta fel Weisz

-Papuskám, ki lenne az a bolond, aki megvárná, mire kimondjuk az egészet?! Rövidebb kell.

-Mit szoltok ahhoz, hogy „A Pál utcai srácok" -mondta Richter, mire mindenki hülyén nézett rá

-Nem azzal van baj, hogy fiúk, hanem ha berakunk egy lányt, akkor hülyén hangozna. -világosította fel Nemecsek.

- „A Pál utcaiak?" -nézett körbe Boka, mire mindenki bólintott és éljenzett