A szétválasztott ikrek (PUF)

19. Rész

Reggel az étkező zengeni kezdett. A hír hamar elterjedt, miszerint a két lány kibékült. Talán mindenki miattuk volt feszült. De ahogy mondani szokták, minden jó, ha a vége jó. Talán sokszor elitélünk valakit, mert nem úgy néz ki, ahogy mi elvárnánk, vagy nem gazdag. De minden ember belülről értékes. Boka meglátta Anastasiában a jót, már nem itélte el őt azért, mert mások rossznak állították be. Anna gonosz volt testvérével, elvakította az, hogy végre felfigyelt valaki rá és nem akarta, higy elvegyék tőle, de így csak vesztett. De a veszteség nem rossz dolog, hiszen csak megerősít. Ebből tanul az ember. Rájött, hogy talán Bokával nem is volt sok közös bennük, viszont Átssal annál inkább. A hatalomvágy, küzdelem és még sorolhatnám. Ez a tábor megtanította őket arra, hogy milyen az élet, hogy képesek vagyunk-e csapatmunkában dolgozni, átküzdeni magunkat nehéz időszakokon, hogy milyen is egy igaz barátság és egy hamis. Hogy képesek vagyunk-e megtalálni önmagunkat, vagy megbocsátani másoknak. Mégis most valahogy senki sem boldog.

-Örülök, hogy kibékültetek Papuskám. Én nektek szurkoltam, az ég is látja, hogy ti összeilletek-szólalt meg Csónakos. Boka egy mosollyal az arcán bólintott.

-Az biztos. És nem bántam meg.

-Boka...-suttogta Ani.

-Igen?

-Tudnánk egy kicsit kettesben beszélni?

-Természetesen-fogta meg a lány kezét, majd kivezette az épületből-Igen?

-Volt egy fiú, nem tudom ki... általában a strandnál jelent meg... Mindig akkor, mikor szükségem volt rá, de nem tudom, hogy ki ő... Csak... szólni akartam, hogy volt ő is... mármint nem... mégis de, de nem tudtam ki ő...

-Semmit sem értek Ani. Mit szeretnél mondani?-rakta kezét a lány vállára.

-Volt egy kapucnis fiú...

-Jaa, hogy ő...ömm értem. És mi van vele?

-Csak annyi, hogy... elcsattant egy... csók... Nem is csók, csak.. egymáshoz értek ajkaink...

-Tényleg?

-Ühüm, csak gondoltam, hogy... elmondom.

-Értem.

-Szeretnék még vele utoljára találkozni...

-Rendben. Csak beszéld meg a szervezővel.

-Oké-bólintott, majd átölelte Bokát és megkérdezte. Fél órára elengedték, így szaladt a strandhoz, ahol a fiút várta. Végül 10 perc múlva feladta és elindult visszafelé, mikor feje koppant egy mellkason. -Hát itt vagy-mosolyodott el.

-Itt. Mint mindig. De ahogy látom, most boldog vagy.

-Ami azt illeti igen. Sikerült összejönnöm a fiúval és... azt hiszem, ő is boldog.

-Ennek örülök. Akkor én már nem is kellek.

-Esetleg... mostmár... láthatlak? Ma megyünk vissza és szeretném tudni, hogy ki az, aki lelket adott nekem, bátorságot.

-Talán-húzta le a maszkot és a lányhoz közel hajolva, megcsókolta. A lány próbálta eltolni, de nem sikerült. Lehúzva a fiú maszkját elkerekedett a szeme.